Djokovicék árnyékában: van, akinek már egy wimbledoni selejtező is megváltoztatta az életét

A Grand Slam-tornák szépsége, több más releváns szempont mellett, abban rejlik igazán, hogy a játékosok legszélesebb körének biztosítják a sportág legmagasabb szintjén való meg- és bemutatkozás lehetőségét. 128-an kapnak lehetőséget arra, hogy a főtáblán méressék meg magukat, ennek a mezőnynek az egynyolcada pedig selejtezőn keresztül juthat el a csúcsra.

Ennélfogva egy a ranglistán adott esetben top 200-on kívüli játékos is lehetőséget kaphat arra, hogy mondjuk Carlos Alcaraz vele egy társaságban nyissa meg a Wimbledoni centerpálya programját a torna első napján, pontban helyi idő szerint 13:30-kor. Igaz, amíg a spanyolnak ehhez semmit sem kell tennie (pontosabban fogalmazva, megtette már a magáét korábban), addig maradva a fenti analógiánál, egy 200-on kívüli játékosnak három megnyert selejtezős mérkőzésre, és egy jó sorsolásra, utóbbi esetben némi szerencsére is szüksége van.

Wimbledon az a hely, ahol a rejtett tehetségeknek különösen is lehetősége adódik arra, hogy felszínre törjenek. Emlékezzünk csak Dustin Brown emlékezetes Rafael Nadal, vagy Sergiy Stakhovsky ugyancsak kuriózumnak számító Roger Federer elleni sikerére.

Maxime Janvier ugyan még ilyen szintű skalpokkal nem rendelkezik, az, ahogyan feljutott a főtáblára, és legfőképpen az, ahogyan ezt megélte, már önmagában megér néhány sort.

A 27 éves francia teniszezőt jelen pillanatban az ATP rangsor 225. helyén jegyzik, a karriercsúcsot az ő esetében egy 2019 szeptemberében jegyzett 170. hely jelenti. Eddigi pályafutása során nyolc Futures-torna mellett egyetlen Challenger-szintű versenyt tudott nyerni, 200 körüli ranglistás helyezése miatt pedig az ATP-tornák többségén még a selejtező is csak álomnak tűnhetett.

A legmagasabb szinten két mérkőzése van 2019-ből, Lyonban és Los Cabosban sikerült sikeres selejtezőt követően főtáblás mérkőzést játszania, ezeken egyetlen szettet tudott csupán nyerni. 2018-2020 között háromszor kapott szabadkártyát a Roland Garrosra, de mindhárom mérkőzését elveszítette, és egyik alkalommal sem tudott játszmát nyerni.

Wimbledonba az esélytelenek nyugalmával érkezett 2024-ben, hiszen eddigi karrierje során összesen három füves pályás mérkőzést játszott, 2019-ben a selejtező első, két évvel később pedig a második körében esett ki a füves pályás Grand Slamen. Nem az az előélet, amelyből egyenesen következik az áttörést jelentő siker.

Az első két kört ugyanis szettveszteség nélkül oldotta meg, miután előbb a thai Hsut, majd a kvali harmincadik kiemeltjét, az amerikai Emilio Navát is legyőzte. Ezek után következett az immáron három nyert szettre menő „kvalidöntő” az idén Lyonban ATP-tornát nyerő honfitárs, Giovanni Mpetschi Perricard ellen, a rendkívül szoros rövidítésben elveszített első játszma után (12-10) pedig meg tudta nyerni a következő három szettet, az utolsó kettőt egyaránt tie-breakben.

A teniszt sokszor szokás a legkönnyebb úton a legnagyobb haszon szerzésére alkalmas sportágként azonosítani, ami csak részben igaz. Amíg ugyanis a topjátékosok valóban szép summát tesznek zsebre egy-egy siker után, azt is figyelembe kell venni a számolgatásnál, hogy ők egy komoly létszámú stábot is „eltartanak”, ami értelemszerűen jelentős mennyiségű pénzt igényel. A már visszavonult John Isner számolt be néhány éve tételesen arról, hogy neki mennyi pénzébe kerül, hogy a stábját és a családját Londonba utaztassa Wimbledon idejére, és hogy ezek a költségek mennyire fedezhetők például egy első fordulós kieséssel.

Az ATP-tápláléklánc másik felén, nagyjából a 150. helyen túl álló játékosok esete teljesen más. Nekik, mivel csak kisebb szintű versenyeken tudnak részt venni, amelyek csekélyebb mértékű pénzdíjjal is kecsegtetnek, sokkal többet kell tenni azért, hogy nagyjából nullára, netalán nyereségesre hozzanak ki egy-egy tenisszel töltött évet.

Összehasonlításképpen, Wimbledon előtt Janvier összes eddigi 2024-es pénzdíja közel 35 000 dollárra rúgott, a sikeres kvalifikációval azonban már biztos, hogy Angliából majd 75 000 dollárral távozik. Ha mondjuk nyerne az első fordulóban Zhizhen Zhang ellen, akkor ez az összeg már hatszámjegyűvé válna.

A 200-on kívüli játékosok számára tehát egy-egy ilyen gazdasági löket sok esetben a túlélést, vagy, mint ahogy azt Janvier esete is mutatja, akár egy álom megvalósulását is jelentheti. A francia teniszező ugyanis, amint beütötte az Mpetchi Perricard elleni meccslabdáját, a következőt kiáltotta bele az éterbe:

Janvier nyilván nem mellékelt építési terveket az ünnepléséhez, de joggal feltételezhetjük, hogy szeretne ingatlant vásárolni, vagy építtetni, a Wimbledoni pénzdíj pedig most óriási támogatást adott ehhez a projekthez. Az viszont biztos, hogy ezzel a nagy sikerrel, az első saját erőből kivívott GS-főtáblával innentől „megoldotta” a 2024-es év hátralévő részének szponzorációját, ami azért egy profi sportoló esetében, főleg egyéni sportágat űzve, korántsem elhanyagolható tényező.

Maxime Janvier egyébként már a második fordulós győzelme után is egyértelműen jelezte, hogy szép dolog a sportsiker, de azért ő a pénznek is örül, Emiliano Nava elleni mérkőzését ugyanis a „Pénz! Pénz!” felkiáltással ünnepelte a pályán. Az ő esetében azonban, mindezek ellenére, ez a legkevésbé a pénzről szól. A pénz csak egy eszköz.