„Ez volt az egyik legrosszabb a karrieremben” – Dimitrov megtisztelőnek tartotta, de nem szerette a Baby Federer címkét

Németh Dániel

Frissítve 28/06/2024 - 15:54 GMT+2

Grigor Dimitrov az Athleticnek adott interjúban elmondta: eleinte viccesnek tartotta, hogy Roger Federerhez hasonlították a játéka miatt, de egyre inkább elidegenedett a jelzőtől. A bolgár úgy érezte, hogy a felcímkézés gátolta abban, hogy önmaga lehessen a pályán, és a saját személyiségével azonosítsák az emberek. Éppen ezért azt kívánja a fiataloknak, hogy ne kerüljenek hasonló helyzetbe.

Ugrott a Sunshine Double, Dimitrov simán verte Alcarazt Miamiban - videó

Nagyon hamar az új zsenit látták benne, a címkék azonban komoly terhet jelentettek.

Grigor Dimitrov egykoron a világ legizgalmasabb tehetségének számított. Elegáns, technikás és változatos teniszének köszönhetően már tinédzserként Roger Federer utódjának kiáltották ki, és ráragasztották az egyszerre megtisztelő és megterhelő Baby Federer becenevet. A bolgár teniszező a húszas évei elején szép lassan el is kezdett berobbanni, a 2014-es szezonban – nem sokkal a Queen’s-i győzelmét követően – elődöntőbe jutott Wimbledonban.

Wimbledon

Erősorrend Wimbledon előtt: 10 játékos, aki nyerhet idén

28/06/2024 - 09:52

„Őszinte leszek: az elején még viccesnek tartottam” – mondta a Baby Federer címkéről Dimitrov az Athleticnek adott interjúban. „Idővel azonban kezdtem… nem azt mondom, hogy utálni, de nem szerettem, mert nem láttam értelmét. Nagyon különbözőek vagyunk, és még ha vannak is hasonlóságaink, más emberek vagyunk. Azt kívánom a fiatal srácoknak, hogy senkihez se hasonlítsák őket. Valószínűleg ez volt az egyik legrosszabb, amivel a karrierem során meg kellett birkóznom.”

Sosem szerettem, sosem szolgált jóval. Hízelgőnek tartottam természetesen, de mindig önmagam szerettem volna lenni.

Dimitrov pályafutása végül nem azt az ívet futotta be, amit jósoltak neki. A wimbledoni elődöntőt követően ugyan belekóstolt a top 10-be, de nem sikerült állandósítani a formáját, és a következő években inkább a 20. és a 30. hely között mozgott a ranglistán. Noha döntőket ebben a periódusban is játszott – 2016-ban hármat – a győzelmek a Grand Slamek alatti szinten sem jöttek tömegével, 2017 elején például egy két és fél éves szünetet szakított meg a brisbane-i sikerével.

2017 egyébként is fontos év volt Dimitrov pályafutásában, ez volt az a szezon, amely során a legközelebb jutott a csúcshoz. Játszott egy újabb Grand Slam-elődöntőt, megnyert négy versenyt, köztük a világbajnokságot és a cincinnati 1000-est, a ranglistán pedig a 3. helyig kapaszkodott. Mindezt úgy, hogy az Ausztrál Open elődöntőjében elszenvedett vereséget hónapokig tartott megemészteni, annyira közel érezte a döntőt.

Hét-nyolc hónapba telt, hogy kiheverjem a Rafa elleni meccset. Gyakran éreztem úgy, hogy láthatatlan erők gáncsoltak el. 4:2-re vezettem az ötödik szettben, és csodálatosan ment a játék. Egyszerűen nem veszíthettem el a meccset, és aztán mégis kikaptam.

Dimitrov emlékeiben abból a szempontból másképp él a meccs, hogy igazából nem volt brékelőnye a döntő játszmában, csupán két bréklabdája 4:3-as állásnál. A bolgár még csak nem is okolhatja magát a kihagyott lehetőségek miatt, Nadal – mondhatni, szokás szerint – iszonyatosan koncentrált volt ezekben a pillanatokban, tökéletesen kivette az ütőt Dimitrov kezéből. Az elsőt egy fonák nyerővel hárította, a másodikat pedig egy bődületes tenyeressel előkészített röptével.

AZ ÖREGECSKE BABY FEDERER NYERHET-E VALAHA GRAND SLAMET?

Nem a bolgár volt az első és az utolsó (elég Daniil Medvedevre és a 2022-es döntőre gondolni), akire ilyen hatással volt Nadal. Dimitrov szerint „csak a mentális erő” segítheti át az embert ezeken a periódusokon, ő például fontosnak érezte, hogy kibeszélje magából az érzéseit, végül így tudta maga mögött hagyni ezt a meccset. A bolgár úgy gondolja, részben ezek a tapasztalatok vezettek odáig, hogy mára emberként és játékosként is megváltozott.

Nadal - Medvedev - Australian Open

„Voltak olyan pillanatok, amikor nehéz döntéseket kellett meghoznom a pályán és azon kívül. Néha az edzői stábomat érintette, néha olyasmi volt, amire a tenisz mellett kellett koncentrálnom. Ilyen az élet. Úgy gondolom, hogy az emberi fejlődés alapját az alapvető tapasztalatok képezik, és ezek nekem kimaradtak a tenisz miatt. Mindig arra törekedtem, hogy pótoljam ezeket, és ez lehet, hogy elvett valamit a játékomból, viszont semmit sem bántam meg.”

Dimitrov úgy érzi, mostanra sikerült megtalálnia a megfelelő egyensúlyt, ami a játékán is tükröződik. Noha mind a mai napig a 2017-es tekinthető a legsikeresebb szezonjának, kevesen vitatkoznak azzal, hogy az előző lassacskán egy évben nyújtotta élete teniszét. Brisbane-ben hét év után ismét tornát nyert, illetve két 1000-es versenyen, Párizsban és Miamiban is döntőbe jutott, olyan emlékezetes győzelmeket produkálva, mint amilyen a Carlos Alcaraz elleni volt.

Hihetetlenül játszottam, amihez hozzáértem, arannyá változott. Nagyon ritka, de ki kell használni, amikor ilyen adódik, és ez egyike volt ezeknek a meccseknek.

„Tisztában vagyok azzal, hogy ha így teniszezem, akkor brutálisan nehéz legyőzni. Nem véletlenül jutottam döntőbe. Ilyenkor flow-ban vagy, ez egy tudatállapot. Nagyon nehéz elérni. Többször volt már ilyen a karrierem során, de napi szinten igen nehéz megcsinálni. Tipikusan olyan, hogy ha egyszer elérted, nagy szívás, amikor nem tudod újra elővenni. Iszonyatosan frusztrál. Sok sportolóról hallottam, akik egyetlen egyszer érték el, és aztán soha többet nem sikerült.”