Nadal a 21. Grand Slam kapujában, ismét Medvedev adhat pofont a tenisztörténelemnek

Ha csak feleannyira lesz izgalmas a 2022-es Ausztrál Open-döntő, mint amilyen a 2019-es US Open-finálé volt, még akkor is garantált a szórakozás. Rafael Nadalnak és Daniil Medvedevnek a mostani lesz az ötödik egymás elleni mérkőzése, egyben a második Grand Slam-döntője. A mérleg mindkét esetben Nadalnak kedvez (3-1 és 1-0), ugyanakkor a legelső, 2019-es párharcukat leszámítva mindegyik meccs hihetetlen izgalmakat, fordulatokat hozott.

Nadal már 2019-ben belátta, hogy nem állhat bele a végeláthatatlan, Medvedev-féle labdamenetekbe, és gyorsítania kell a játékon. Ez, több mint két évvel a szóban forgó US Open-döntő után hatványozottan igaz, a spanyol hatékonysága valamelyest romlott a kemény pályán (ráadásul ez a borítás gyorsabbnak tűnik, mint amilyen a New York-i volt), míg az orosz egyértelműen a második számú játékossá lépett elő ezen a felületen.

Ehhez megvannak az alapok, amit Nadal idén Melbourne-ben is megvillantott már párszor. A torna legelején az alapvonal mögött játszott, a Karen Khachanov elleni harmadik fordulós mérkőzésen viszont már egészen más taktikát választott. Szokásával ellentétben ráállt az alapvonalra, onnan fogadta a szervákat, és próbált minél kevesebb időt hagyni az orosznak, semlegesítve ezzel a brutális sebességű, de nagy ívben megütött tenyeresét.

Nadal később Matteo Berrettini ellen is hasonló felfogásban játszott - érdemes összehasonlítani a 2019-es US Open-elődöntővel, honnan fogadta a szervákat - és várhatóan Medvedevvel szemben is agresszorként próbál fellépni. Más kérdés, hogy a világranglista-2. lábmunkája egészen más dimenzió, lehetetlennek tűnő helyzetekből is képes átvenni a kezdeményezést, és a saját feltételei szerint diktálni a labdameneteket.

New Yorkban mindketten sokat próbálkoztak szerva-röptével, kihasználva azt, hogy szinte a vonalbírókig hátrálva várták a szervákat, ezáltal jóval több idejük volt felérni a hálóhoz. Nadalnak vélhetően szüksége lesz erre a döntőben, az utóbbi időben Djokovic is akkor tudott eredményes lenni Medvedev ellen, ha változtatott a játékon, és a szokásosnál direktebb tenisszel - akár konkrétan szerva-röptével - próbálkozott.

Egykoron blaszfémia lett volna bárkivel szemben azt állítani, hogy egy hosszú mérkőzésen nincs esélye Nadalnak, az utóbbi egy-két szezonban azonban már akadtak olyan meccsek, amelyeken látványosan kiürült a tank. Tavaly Stefanos Tsitsipastól kapott ki 0-2-ről (igaz, a torna előtt nem sokat edzett a hátsérülése miatt), de talán ide vehetjük a 2019-es US Open-döntőt is, amelyben az utolsó energiatartalékait mozgósította a végén, más kérdés, hogy ott nem volt erőfölényben Medvedev.

Most viszont ez valószínűleg megvan. Az orosz is játszott kemény meccseket, a negyeddöntőben például közel öt órán át nyúzták egymást Felix Auger-Aliassime-mel, mégsem voltak olyan pillanatok a menetelés során, amikor érezhetően csökkent az intenzitása. Nadalról ez már nem mondható el: a legkeményebb mérkőzése egyértelműen a negyeddöntőben volt, ahol hőgutát kapott, és négy kilót fogyott, nem véletlenül sorolta a csoda kategóriába a Denis Shapovalov elleni győzelmét.

Bár a döntőt egészen más körülmények között fogják játszani, más meccseken is érződött, hogy másfél-két óra játék után már nem ér oda olyan sebességgel a labdákra Nadal, Khachanov és Berrettini egyaránt el tudott hozni egy szettet ennek következtében. Nadalnak tehát valószínűleg egy rövidebb mérkőzés kedvezne, és talán azt is megkockáztathatjuk, szüksége van az első két szettre, hogy legyőzze Medvedevet.

Közhely, hogy a mentális tényezőkön sok múlik egy Grand Slam-döntőben, elvégre teniszben a meccsek többségét az dönti el, ki tudja hatékonyabban lejátszani a fontos labdameneteket. Ugyanakkor ebben a leosztásban kiemelten fontos szempont, mert ez egy olyan terület lehet, ami esetleg Nadal felé billentheti el a mérleg nyelvét, a spanyol ugyanis a karrierjének legfontosabb meccseit mindig az aktuális legjobbja közelében játszotta le, ami sokat elmond a sportolói nagyságáról.

Ami Medvedevet illeti: egyértelmű, hogy a fiatalok közül az orosz jutott legközelebb mentálisan a nagyokhoz, az, ahogyan legyőzte Tsitsipast az elődöntőben, sok szempontból Djokovic-Federer-szerű macska-egér játék volt. Hiába talált ki mindenfélét a görög, játszott a ritmussal, és próbálkozott szerva-röptékkel, Medvedev sziklaszilárd maradt, és mindent visszaütött, amit vissza lehetett. Sokszor olyan labdákat is megjátszott, amikről legfeljebb ő hitte el, hogy még megjátszhatóak.

Nadal egyébként érdekes helyzetben lesz, hiszen Federer és Djokovic után ő is nekifuthat a 21. Grand Slam-cím megszerzésének, ami esetleg pakolhat rá némi extra nyomást. Federer egyébként kifejezetten jól játszott a 2019-es wimbledoni döntőben, és inkább a Djokovic elleni mentális blokkok ütköztek ki. Djokovicnak már kevésbé ment a játék a tavalyi US Open-fináléban, ám ott a 21-es szám háttérbe szorult a naptári Grand Slam mögött, és inkább az nyomta rá a bélyegét a szerb játékára.

Minden taktikai fejtegetés feleslegessé válik, ha valaki rosszabb napot fog ki adogatóként, tekintve, hogy a túloldalon a mezőny egyik legjobb fogadója áll. Nadalnak sebesség alapján nincs nagy első szervája, viszont remekül helyezi és variálja azokat, megnehezítve az olvasást az ellenfeleknek, és legrosszabb esetben is előkészíti a gyors befejezéseket. Medvedev ezzel szemben szórja a 200 feletti szervákat, ami nagyon komoly fegyvernek számít a kezében, és a stratégia szempontjából is fontos.

Nem mellékes az sem, milyen százalékban hozzák be az első szervákat, mert a másodikak mögött kiszolgáltatottá válhatnak, ami túlzott erőlködéshez, kettős hibákhoz vezethet, különösen Medvedevnél, aki egyébként is előszeretettel húzza meg a második adogatásait. Másik oldalról is megközelíthetjük ezt a kérdést: aki jobban ráérez szervákra, az nagyobb eséllyel kényszeríti kockázatosabb játékra, ezáltal több hibára az ellenfelet.

Mindketten mesterei annak, hogy megtalálják az ellenfél legnagyobb gyengeségét, és következetesen arra a játékelemre építsék a saját stratégájukat. Nagy hiányosság Nadal és Medvedev teniszében sincs, kevésbé erős oldal viszont igen: a spanyolt a fonákján, az oroszt a tenyeresén lehet időnként megfogni. Djokovic ezt gyakran ki is használta a Nadal elleni meccseken, előszeretettel nyitotta meg a pályát rövid keresztekkel, amiből a spanyol legfeljebb kockázatos egyenesekkel menekülhetett volna.

Nadal a mérkőzések többségében szereti megkerülni a fonákját, hogy tenyeressel kinyithassa a pályát, ám Medvedev ellen ennek megvannak a kockázatai, mivel az orosz kiválóan védekezik, ráadásul hatalmas területet képes lefedni. Medvedevnek törekednie kell arra, hogy mélyen tartsa a labdát Nadal fonák oldalán, és elvegyen annyi időt a spanyoltól, hogy ne legyen esélye kitáncolni a tenyeressel.

Egy gyenge pontot azért mégis találni Medvedev teniszében: a röptéket kimondottan rosszul üti, ezért nem lenne váratlan a spanyoltól, ha néhányszor megpróbálná behívni őt egy-egy rövidítéssel, részben az orosz pályapozícióját kihasználva. Ha egy egész meccstervet nem is lehet felhúzni erre a megoldásra, variációs lehetőségként, Medvedev összezavarására alkalmasnak bizonyulhat, Nadalnak pedig minden ehhez hasonló apró trükk jól jöhet a döntőben.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.