Zsenialitás vagy túltolt naivitás? – Őrült taktikával próbálkozott a kilenc emberre fogyatkozó Spurs

Ha nem is sokszor, de olyat azért már láttunk, hogy egy emberhátrányban lévő csapat nem adta fel a saját identitását, és tíz emberrel is bevállalta a támadó focit. Ez nyilvánvalóan sok tényezőtől függ, elvégre nem mindegy, hogy az esélyesebb vagy a kevésbé esélyes csapatból állítanak ki valakit, előnyben vagy hátrányban van a piros lappal büntetett fél, és nyilvánvalóan az sem, kit szórnak ki az adott meccsről.

Ami viszont a Tottenham – Chelsea mérkőzésen történt, az elég jó eséllyel példátlan topligás szinten, legfeljebb az őrület és a zsenialitás határát feszegető Zdeněk Zeman próbálkozhatott hasonlóval. A Spurs már a 33. percben emberhátrányba került, amikor Cristian Romerót teljesen megérdemelten kiállította Michael Oliver, majd a második félidőben még rosszabbra fordult a helyzet, ugyanis Destiny Udogie megkapta a második sárgáját. Vagyis fél órát kellett kihúznia a Spursnek kilenc emberrel.

Mindenki tudja, mit kell csinálni ebben a helyzetben. A védelmet minél mélyebbre visszahúzni, ha lehet, megerősíteni egy párharcerős védővel a tizenhatos belsejét, és felkészülni a beadások hatástalanítására. Ezzel minimálisra csökken a gólszerzés esélye, viszont van némi sansz arra, hogy sikerül kivédekezni a rohamokat, és szerencsés esetben talán még egy kósza kontrára is futja a játékosok erejéből. Ange Postecoglounak meg sem fordult a fejében ez a megoldás.

Bunker helyett inkább csavart még egyet a Spurs szokásos játékán, feltolta a félpályáig a csapat védekezését, és megpróbálta durván 15-20 méterre szűkíteni a játékot. Időnként ez még kevesebb volt, egy ponton 7-1-0-s felállásban nyomult a felezővonalig a csapat, és így próbálta lesre állítani a Chelsea játékosait. Előre ki lehetett találni, mi lesz ennek a vége, az edző azonban úgy volt vele, inkább hal meg a saját feltételei szerint, minthogy feladja az identitását.

- mondta a mérkőzést követően Postecoglou.

Talán még mindenki emlékszik arra, hogy Szaúd-Arábia hasonló trükkel győzte le Argentínát a világbajnokság csoportkörében. A taktikájuk azért is működhetett ennyire hatékonyan, mert a dél-amerikaiknál nem volt olyan játékos, aki a mélységet támadta volna, és folyamatosan rosszul időzítették a befutásaikat. Ott is látszódott, hogy elég egyetlen rosszul időzített lescsapda, és zavartalanul ronthatnak a kapusra az argentinok, de a szaúdiak tökéletesen kivitelezték a taktikát.

Nyilván nagy különbség, hogy ők tizenegy fővel még a labdás emberre is nyomást tudtak gyakorolni, így sokkal nehezebb dolguk volt az argentinoknak megfelelően időzíteni a támadásaikat. A Chelsea-nek ez kevésbé jelentett problémát: bár eleinte újra és újra lesre futottak, vagy hosszan szöktették a támadókat, lehetővé téve a söprögetővé előlépő Guglielmo Vicariónak a tisztázást, lassacskán csak ráéreztek, mit kell csinálniuk.

A 75. percben sikerült is kiugratni Raheem Sterlinget, aki végignyargalt a jobbszélen, majd bejátszotta középre a labdát Nicolas Jacksonnak, kihagyhatatlan helyzetbe hozva a szenegálit. Érdekes módon ezzel nem ért véget a meccs, Eric Dier ugyanis majdnem kiegyenlített (les miatt elvették a gólját), volt egy nagyobb helyzete Rodrigo Bentancurnak, és a csapatkapitány Son Heung-minnek is akadt egy nagyszerű lövése.

A helyszínen szurkolók és persze a semleges nézők imádták Postecoglou vagányságát, hiszen egy rém unalmasnak ígérkező meccsből egy 60 perces őrült rohanás kerekedett ki, amelyben még akár a bravúr is összejöhetett volna a csapatának. Arról viszont szakmai körökben is sokat vitatkoznak, hogy őrült, de zseniális tervet eszelt ki, vagy pusztán túláradó naivitás volt belemenni a részéről egy nyílt sisakos küzdelembe.

Kicsit leegyszerűsítve: az a kérdés, vajon ezzel a harcmodorral adta-e meg a legnagyobb esélyt a csapatának a győzelemre, vagy csak beletörődve a sorsába, inkább a szép halált választotta. Nyilván nehéz erre pontos választ adni, mindenesetre Mauricio Pochettino aligha bánta, hogy egy félpályányi területet támadhattak a szélsői, és Dierrel kellett futóversenybe bonyolódniuk, ahelyett, hogy a tizenhatoson belül birkóztak volna, jobb híján beadásokkal próbálkozva.

Hogy mennyire nincs egyértelmű válasz a fenti kérdésre, azt a magyar válogatott elemzőjeként dolgozó Beregi István posztja is mutatja. Szerinte például edzői és stratégiai szempontból nézve logikus döntést hozott az edző, hogy inkább a július óta gyakorolt felfogásban játszatta a csapatát, és voltak is jól működő elemei az elképzelésnek. Sikerült például megtörni a Chelsea ritmusát, ráadásul a magasra tolt védelem miatt helyzetei is voltak a hazaiaknak.

Postecoglou imidzsén mindenesetre csak javíthat ez a mérkőzés, főleg a meccs utáni nyilatkozataival együtt. Többek között a játékvezetőket is megvédte a kaotikus, hosszú videózásokkal megszakított meccs után (összesen öt gólt vett el a VAR), mivel szerinte a mostani rendszer aláássa a tekintélyüket. Postecoglou úgy látja, hogy az edzők – főleg, akik rendszeresen panaszkodnak a rossz döntések után – is szerepet játszanak a folyamatban.

Az idényt csodálatosan kezdő Tottenhamnek a mostani volt az első veresége, ennél azonban sokkal nagyobb baj, hogy több kulcsjátékosát is le kellett cserélni sérülés miatt. James Maddison talán megúszhatja kisebb kihagyással, Micky van de Vent viszont úgy kellett letámogatni a pályáról, miután egy sprint közben a hajlítójához kapott. Az év egyik legjobb igazolásának tartott védőre Postecoglou szerint is hosszabb szünet várhat.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!