A franciák ismét félgőzzel hozták le a csoportkört, de vajon jön-e szokásos feltámadás?

Kylian Mbappé-központúság: pipa. Antoine Griezmann: pipa. Utolsó pillanatos változtatás: pipa. 4-2-3-1-/4-3-3 hibrid játékrendszer: pipa. Felemás, szenvedős játék a csoportkörben: pipa.

Egyelőre tehát minden a szokásos mederben, ha úgy tetszik, a tervek szerint halad a történelmi tett gondolatával kacérkodó (ő lehetne a második, aki játékosként és edzőként is nyer Eb-t és vb-t) Didier Deschamps számára.

A franciák játéka a csoportkörben finoman szólva sem volt meggyőző, bár a három meccsen összekapart öt pont, és legfőképpen a két gól, amiből az egyik öngól volt, a másik pedig tizenegyes, sokkal rosszabb képet fest a csapatról, mint amit egyébként láttunk. Franciaországnak ugyanis megvoltak a helyzetei, amelyekkel kényelmesen megnyerhette volna valamennyi meccsét, csak épp egyet sem sikerült berúgni ezek közül.

Azon csapatok közül, amelyek mind a három csoportmeccsüket letudták már, Franciaország érte el a legmagasabb várható gólt (5.8) az fbref.com adatai alapján. Őket Horvátország (5.7), Spanyolország (5.5) és Németország (5.0) követi a listán, utóbbi – elsősorban a skótok elleni nyitómeccsnek köszönhetően – egyelőre a leggólerősebb csapat ezen a tornán (8).

Mindez egyben azt is jelenti, hogy a csoportkörben Franciaország teljesítette leginkább alul a várható gólszámait, durván öttel lőtt kevesebbet, mint amire az alapozószámok alapján számítani lehetett.

A kihagyott lehetőségek jelentős része két játékoson halt el: Mbappé 2.1-es xG-re rúgott egy gólt (azt is büntetőből), Griezmann pedig 1.8-as xG után maradt találat nélkül. A rossz hír az, hogy ugyan ilyen szintű csatárok esetében hosszabb távon garantáltan kiegyenlítődnének ezek a számok, egy ennyire rövid versenyen nincs garancia arra, hogy ez már most bekövetkezik. A jó hír viszont, hogy a múltban volt példa hasonlóra, ráadásul nem is egy alkalommal.

Deschamps kapitánykodása alatt mindig is jellemző volt a franciákra, hogy a csoportot relatíve lightos teljesítménnyel hozták le.

2016-ban két győzelem és egy döntetlen volt a mérleg Svájc, Albánia és Románia társaságában, és csupán négy gólt lőttek. Ezt követően mégis a döntőig meneteltek, amely során három meccsen kilencszer voltak eredményesek (a döntő volt a negyedik, ahol viszont nem szereztek gólt).

2018-ban szintén két győzelemmel és egy döntetlennel zártak a csoportban, itt csupán három gólt szereztek, minimális alulteljesítéssel (3.6-os xG). Az egyenes kieséses szakaszra azonban nagyon összekapta magát a francia válogatott – vagyis inkább a játékosok – a négy meccsen elért 4.4-es xG-re 11 gólt szereztek. A negyeddöntőben egy egészen pusztítóan kevés, 0.2-es várható gólból sikerült kétszer betalálniuk a kapuba.

2022-ben ugyancsak felejthető volt a franciák teljesítménye a csoportban, a számukra már tét nélküli, Tunézia elleni meccset például 1-0-ra elveszítették. A három találkozón hatszor voltak eredményesek, de ezen a ponton még alulteljesítésben voltak a várható góljaikhoz képest (7.2). A 6.5-ös xG-t – noha nem olyan mértékben, mint 2018-ban, de túllőtték a fontosabb meccseken, végül tíz góllal zárták az egyenes kieséses szakaszt.

(Nem feledkeztünk meg a 2021-es Eb-ről sem, de akkor elmaradt a menetelés, a nyolcaddöntőben kikapott Svájctól a francia csapat. A csoportot a mostanihoz hasonló módon, egy győzelemmel és két döntetlennel hozták le, a nyolcaddöntőben pedig ők voltak aktívabbak, sőt, 3-1-re is vezettek).

Vagyis most sem lettünk a csoportkör alatt okosabbak a franciákkal kapcsolatban: a teljesítményük nem feltétlenül azon múlik, mennyire kidolgozott a válogatott játéka, hanem a játékosok aktuális (lövő)formáján. Deschamps alapkoncepciója ugyanaz maradt erre a versenyre is, megpróbálja a lehető legkomfortosabb helyzetbe hozni a világ legjobb játékosát, bízva abban, hogy ő jelenti majd a különbséget.

Mint a mellékelt példa mutatja, a lehetőség most is adott, hogy Mbappé eldöntse a meccseket, ám egyelőre a hatékonyság terén elmaradt a tőle megszokott nívótól. Vajon most is megrázza magát ő és a francia válogatott a ki-ki meccsekre? Nyilván nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy minden ezen áll vagy bukik Franciaország szempontjából.

A helyzetük annyiban rosszabb, hogy Mbappé ezen a versenyen már nem lesz 100%-os, hiszen az orrtörése miatt csak maszkban futballozhat, a tornát követően pedig a francia stáb szerint műtét vár rá. Lengyelország ellen maszkban is kimondottan aktív volt a támadó, aki ezúttal – legalábbis a taktikai rajzok szerint – középcsatárt játszott, a valóságban viszont nagyjából azt csinált, amit csak akart.

Folyamatosan visszalépett a labdákért, kihúzódott szélre, ahol rendszeresen ment bele egy az egy elleni párharcokba (nyolcszor próbálkozott csellel, amiből hatot végre is hajtott), és a francia lövések nagy részét ő vállalta magára (6/19). Mbappé sokat vállal tehát, egyelőre viszont – és ezen muszáj lesz változtatni – kevés segítséget kapott, és a franciák játéka, ahogyan az Athletic írta: az iskolai foci szabályait idézi.

Ami a franciák szempontjából több tekintetben is aggályos, leginkább persze azért, mert az esetükben nem kényszer, hanem tudatos húzás, hogy a felelősség nagy részét egyetlen játékosra tolják. A tehetség alapján, némi túlzással persze, a B keretükkel is megnyerhetnék a tornát.

Egyelőre Deschamps nem találta meg azt a dinamikát, amibe a ’22-es vb-n, talán némileg váratlanul, beletrafált. Mbappé a szélen Theo Hérnandeztől, középen Olivier Giroud-tól számíthatott támogatásra, de ott volt Adrien Rabiot is a középpályáról. Nem mellesleg ott volt a vonalak között a csúcsformában lévő Antoine Griezmann is, akinek egyelőre sokkal szürkébb Európa-bajnoksága volt.

Hérnandez és Rabiot most is kezdők, viszont a Milan balhátvédje kevésbé aktív támadásban, és a középpályásnak is gyakran Mbappé intett, lépjen már feljebb.

A szövetségi kapitány próbált sakkozni, csak épp nem abba az irányba lépett, amit vártak volna tőle, az előző két mérkőzésre bekerült a kezdőbe Aurélien Tchouaméni, mindkét esetben egy-egy támadó kárára. (Hollandia ellen a sérült Mbappé, Lengyelország ellen Griezmann kapott pihenőt.)

De amint már utaltunk rá, Franciaország a világversenyeken gyakran bizonyult anomáliának a Deschamps-érában. Nézhetjük úgy is, hogy a szerkezeti gondok és a rossz helyzetkihasználás ellenére, a 24 csapatos Eb adta tágabb lehetőségeket kihasználva, nagyobb probléma nélkül jutott el az egyenes kieséses szakaszig, ahol már új torna kezdődik. Egy olyan formátum, amelyben messze Franciaország volt a legkiegyensúlyozottabb az előző években.

Ráadásul a franciák arra az ágra kerültek, amely tele van domináns csapatokkal, akik ellen könnyebb lesz azt a focit játszatni, amelyben Deschamps a legjobban hisz.