Vingegaard-tripla? Pogačar-dupla? Esetleg valaki más? – Tour-esélyek a rajt előtt

Néhány nappal ezelőtt vált csak véglegessé, hogy ott lesz a rajtnál Jonas Vingegaard, a Tour de France elmúlt két kiírásnak győztese. Összecsap tehát a kétszeres címvédő dán klasszis, a 2020-as és 2021-es győztes Tadej Pogačar, a négyszeres Grand Tour-győztes, korábbi Tour-második Primož Roglič és a két évvel ezelőtti Vueltát megnyerő Remco Evenepoel.

A télen úgy gondoltuk, ők négyen csatáznak majd a sárga trikóért, ami úgy tűnik, végül meg is valósul. Közben azonban történt egy s más, ami a fél évvel ezelőtt vélelmezett erő- és esélyességi sorrendet alaposan megkavarta.

Januárban a legtöbben valószínűleg Vingegaard győzelmére tettek volna, leginkább talán azért, mert mellette szólt a stabilitás és az állandóság.

Pogačar úgy döntött, bevállalja a Giro-Tour-duplát, ami miatt a legtöbben azzal kalkuláltak, hogy a szlovén várhatóan nem lesz kellően friss a Tourra. Többen próbálkoztak ugyanis az elmúlt években ezzel a történelmi duplával, de senki sem jött ki igazán jól belőle. Teljesítenie pedig legutóbb Marco Pantaninak sikerült, még 1998-ban.

Azt, hogy Roglič a Borához szerződik, a legtöbben jó döntésnek gondolták, azzal kapcsolatban azonban voltak kétségek, hogy miként tud majd egy olyan valaki alkalmazkodni egy új csapathoz, aki egész pályafutását a Jumbónál töltötte.

Evenepoel tehetségét senki sem kérdőjelezte meg, azt azonban kevesen valószínűsítették, hogy Tour-újoncként le fog tudni nyomni három komoly rutinnal rendelkező Grand Tour-menőt.

Vingegaard mellett szólt azonban a stabilitás, az, hogy ezúttal is a régi, bevált rendszer szerint fog készülni, hisz miért is változtatott volna bármin is. A tervezett naptára megint a Gran Camiñóval indult, utána jött a Tirreno, a baszk kör és a Dauphiné.

Aztán jött április 4., a baszk kör negyedik szakasza, ahol bukott Vingegaard, Roglič és Evenepoel is. Mindhármuk Tour-felkészülését befolyásolta a bukás, de míg a szlovén és a belga is vissza tudott térni a Dauphinén, addig Vingegaard bő két és fél hónapja nem versenyzett.

A dán tizenkét napot töltött kórházban, zúzódott a tüdeje, eltört a kulcscsontja és hét bordája, valamint légmelle is kialakult, így aztán nem meglepő, hogy ezen a ponton azt sem lehetett kizárni, hogy a teljes szezonjának annyi. Aztán egyre jobb hírek jöttek róla, májusban már edzett, majd elment a csapat edzőtáborába, Tignes-be, néhány napja pedig megtörtént a bejelentés, hogy rajthoz áll a Touron.

Az persze, hogy ott lesz a rajtnál, egy dolog, az pedig, hogy milyen formában, egy másik. Ez még akkor is igaz, ha korábban arról beszélt a csapat, hogy Vingegaard, ha elindul, győzni megy a Tourra. Mindenesetre ne lepődjünk meg, ha az UAE teszteli majd egy kicsit a dánt, akár már az első szakaszon.

Azt Roglič és Evenepoel is elmondta, hogy a bukás negatívan befolyásolta a felkészülésüket, aminek mindkettejük visszatérő versenyén voltak is látható jelei. A szlovén ugyan megnyerte a Dauphinét, de az utolsó hegyi szakasz azért küzdelmes volt a számára, még úgy is, hogy nem a világ legjobb hegyi menőivel harcolt.

Tegyük hozzá, hogy Rolf Aldag, a Bora sportigazgatója elmondta, hogy Roglič felkészülésében olyan szinten mindent a Tournak rendeltek alá, hogy felesleges is a szlovén július előtti eredményeit elemezgetni. Ha ez tényleg így van, akkor egy kicsit visszahozzák az országúti kerékpár azon időszakát, amikor tényleg csak a Tour számított, semmi más. Mostanában elszoktunk ettől, mert Vingegaard és Pogačar is egész évben szállítani szokta a győzelmeket.

Evenepoel jól ment az időfutamon, a hegyekben azonban, saját bevallása szerint is, gondjai voltak. Egyértelművé vált számára, hogy van még elvégzendő munka a verseny kezdetéig. Azt persze, hogy ez mire lesz elég, most még ő maga sem tudja megmondani.

Akivel kapcsolatban viszont semmiféle kétség nem merülhet fel, az a Giro-Tour-duplát bevállaló, és annak első felét már sikeresen teljesítő Pogačar. Alberto Contador 2015-ben, Chris Froome pedig 2018-ban próbálkozott a duplával, és a rózsaszínt mindketten el is hozták. Jóval több energiát hagytak azonban ott az olasz utakon, mint a szlovén, akin még a verseny végén is az látszott, hogy maradt még bőven a tankban.

Jó ideje Pogačar a legsokoldalúbb versenyző a mezőnyben, de a júliust az elmúlt két szezonban Vingegaard uralta. A szlovén azonban erősített több területen is, így például az időfutamban, ami fontos lesz neki, hisz a Touron 59 km-t mennek az óra ellen. És ott van a csapata, amely az elmúlt két szezonban még sebezhetővé tette őt, most viszont veszedelmes erőt képvisel.

Adam Yates és João Almeida demoralizálták a mezőnyt a svájci körön, hozzájuk csatlakozik Juan Ayuso és Pavel Sivakov, így papíron biztos, hogy az UAE lesz a legerősebb csapat.

A Vismánál ugyanakkor nemcsak Vingegaard formáját illetően van bizonytalanság, hanem azzal kapcsolatban is, hogy milyen állapotban van Wout van Aert. Nem beszélve arról, hogy Sepp Kuss eléggé szinten alul teljesített a Dauphinén.

Mindezeket figyelembe véve, ha topfavoritot kellene megnevezni a Tour előtt, mindenképpen Pogačart mondanánk. Még úgy is, hogy ő egy történelmi dupla második, vélhetően sokkal nehezebb felvonására készül.

Arról azért mindenképp érdemes szót ejteni, hogy a négy legnagyobb esélyes közül három is bukott a tavasz folyamán. Évek, sőt, évtizedek óta megfigyelhető, hogy ha történik egy súlyos baleset, akkor megy a fogadkozás, hogy valamit most már tenni kell a biztonság érdekében.

Aztán nem történik nagyjából semmi. A látvány továbbra is fontosabb, mint a biztonság, és a felszerelések fejlesztésekor is a sebesség növelése élvez elsőbbséget, nem pedig a versenyzők védelme. Szemléletmódbeli változásra volna szükség, úgy a szervezők, mint a csapatok, a kerékpárosok és a szövetségek részéről.

Megfigyelhető továbbá a mezőny kettészakadása, hogy az igazán fontos versenyek kétsebességessé válnak. Vannak csapatok, ahol van pénz mindenre, és vannak olyanok, akik kullognak a nagyok után. Jó példa Pogačar Giro-dominanciája, vagy épp Mathieu van der Poel lehengerlő fölénye a Flandrián és a Roubaix-n.

A Tour esetében a nyilvánvaló favoritok mögött az Ineos két versenyzője, Carlos Rodríguez és Egan Bernal az, aki megpróbál majd versenybe szállni a dobogóért. Győzelmi esélyeik azonban csak akkor lehetnének, ha hatalmas fordulatok és drámák tarkítanák a versenyt.

Ejtsünk szót a sprinterekről is, már csak azért is, mert a legerősebbnek tűnő Jasper Philipsen, valamint Sam Bennett, Mads Pedersen és Dylan Groenewegen mellett ott lesz a mezőnyben Mark Cavendish is. A brit arra készül, hogy megszerezze a 35. szakaszgyőzelmét a Touron, amivel új rekordot állítana fel, hisz jelenleg Eddy Merckx és ő holtversenyben állnak 34 elsőséggel.

Ami az útvonalat illeti, kemény lesz már az első hét is, hisz megmásszák többek közt a Galibier-t, teljesítenek 25 km-nyi időfutamot, és lenyomnak egy murvás részekkel megspékelt szakaszt. A második héten jön a Pireneusok, majd a harmadikon az Alpok. A vége különösen erős lesz, hisz az utolsó három szakaszból kettő hegyi befutós, a legvégén pedig vár rájuk egy emelkedős-lejtős egyenkénti.

Alberto Bettiol, Matej Mohoric, Guillaume Martin, Pello Bilbao és mások jó szokásukhoz híven keresik majd a lehetőségeket, hogy támadhassanak, a Nagy Négyes és csapataik azonban túl sok esélyt valószínűleg nem adnak majd nekik.

via cyclingnews