„Volt benne kockázat” – Van der Poel kilenc hét kihagyás után lesz ott a Tour rajtjánál

Alaposan megvitattuk a dolgokat. Az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy Mathieu indul-e majd montiban. Ha így lett volna, akkor a Tour elé montis versenyeket is be kellett volna iktatnunk, és akkor nem indult volna az Amstelen és a Liége-en. Végül a Liége zárta a tavaszt, ami után egészen a Tour rajtjáig nem versenyzett.

Sőt, mondhatjuk, hogy kifejezetten nehéz volt.

Eleinte Mathieu, Philip (a csapatfőnök, Christoph testvére - a szerk.) és én beszéltünk erről nagyon sokat. Később az edzők is bekapcsolódtak, hogy elmondják, mi az, ami kivitelezhető, és mi az, ami nem. Minden vélemény egybegyúrtunk, így született meg a végső döntés, amiről aztán tájékoztattuk a szponzorokat és a partnereinket. Ők is fontos szereplék, hisz nélkülük nem léteznénk.

Ez bizony nem sok. Most már tudjuk, hogy amikor Mahieu versenyzett, akkor maximálisan jelen volt, és a dolgok róla szóltak, de ezt nem tudhattuk előre, úgyhogy volt benne kockázat.

Ahogy a dolgok végül alakultak, a dolog könnyen magyarázható. De egyébként is, az embereknek nem szabad csak ezt a hét országúti napot nézniük, hanem látni kell Mathieu elmúlt egy évét. Mindent egybevetve neki is kijön nagyjából a 70 versenynap, mint a profik többségének. Így a magaslati edzőtábor után vissza tudott térni Spanyolországba, és nyomás nélkül készülhetett tovább.

Neki ez így teljesen rendben van. Tavaly nagyon jól érezte magát a belga körön, de az idén beáldoztuk, mert egy esetleges győzelem ott, vagy a svájci körön, nem tesz már hozzá a karrierjéhez.

A nyomás mindig is nagy volt rajta.

Persze, a mentális egészség nagyon fontos. Főleg, hogy a magaslati edzőtáborok miatt a versenyzők többet vannak távol az otthonuktól, mint korábban. Lehet, hogy kevesebbet versenyeznek, de a mentális terhelés így is nagyobb. A mai világban sokkal nehezebb kikapcsolni. Éppen ezért a program összeállításakor a legfontosabb az egyensúly.

Valójában igen. Vegyük a tavalyi versenyt például. Az első hét Jasper Philipsenről szólt. A másodikon lehetettek volna lehetőségek a számára, de közbeszólt a betegség. Reméljük, az idén lesznek olyan pillanatok, amikor a Tour kellemesen telik majd neki, és ki tud kapcsolódni.

A Tour alapból egy olyan verseny, ahol vannak célok a számára, igaz, az idén kevesebb. Csak egy vagy két olyan szakasz van, ami feküdhet neki. Azon kívül készülhet az olimpiára, persze ettől még nem hívnánk a Tourt felkészülései versenynek. Az azonban tény, hogy a modern kerékpárban pontosan lehet tudni, hogy melyik versenyző mely szakaszokon lehet igazán jó. Nincs ez másképp az ő esetében sem.

Rengeteget tudnak, és mi ezt a tudást használni is szeretnénk.

Nálunk minden az együttműködésről szól, nem pedig a szembenállásról. Amióta prokonti csapat lettünk, és Kristof De Kegel (teljesítményért felelős igazgató – a szerk.) megérkezett hozzánk, megvannak a célkitűzéseink, amelyekhez továbbra is tartjuk magunkat. Azt szeretnénk, hogy a rendelkezésünkre álló tudás kifizetődjön a versenyeken. Viszont az idő halad, a sportág fejlődik, és előfordulhat, hogy egy kerékpáros, mint most Mathieu, nem versenyzik egy hosszabb ideig. Mathieu pedig nyitott erre, mint minden modern kerékpáros.

A kerékpár nem olyan, mint a PlayStation. Sokkal inkább kontrollált, mint régen, de azért még mindig vannak jó és rossz napok.

via Het Nieuesblad