Pogačar: „Hiába a Giro, soha nem éreztem még ilyen jól magam a kerékpáron”

Pogačar az olasz körversenyen szerzett élményei, a tavalyi bukás és a Tourt is befolyásoló sérülés, valamint a mostani felkészülés mellett arról is mesélt, hogyan telt a Giro utáni pihenőidőszak, kik lehetnek a fő ellenfelei a szombaton rajtoló Tour de France-on és mit gondol az idei versenyt lezáró időfutamról.

Na és persze a világbajnokságról, mert idén a dupla mellett a vb is kiemelten fontos lesz számára.

Csodálatos élmény volt, amire mindig emlékezni fogok. Ahogyan megnyertük, az pedig a legnagyobb sikereim közé emeli. Boldog vagyok, hogy a csapattal ünnepelhettem, ott voltak nekem három héten át, és előtte az edzőtáborokban is. Rendkívül sokat jelentenek számomra, olyanok vagyunk, mint egy család, és ez is felejthetetlenné tette a győzelmet. Nagyon élveztem, fantasztikus volt!

A Giro után tudtam egy keveset pihenni és finomakat enni, de volt néhány elintéznivalóm otthon, úgyhogy elég hamar visszautaztam Monacóba, hogy lassacskán elkezdjem a felkészülést a Tourra. Hogy őszinte legyek, amint hazaértem, alig vártam, hogy kerékpárra üljek. Az első hétben csak könnyűeket mentem, pl. a kávézóig, majd onnan haza – ez nagyon jólesett. Utána elég gyorsan belerázódtam és megkezdtem a keményebb edzéseket is.

Elengedhetetlen, hogy időről időre kikapcsoljon az ember. A mentális töltődés is van annyira fontos, mint a fizikai. Meg kell találnod az egyensúlyt, és néha ez azt jelenti, hogy egyszerűen csak le kell szállnod a bringáról. Szeretek otthon időt tölteni a barátaimmal, vagy fagyizni, vacsorázni menni. A Giro után megnéztem egy csomó klassz sorozatot, telt-múlt az idő, majd arra eszméltem, hogy elég kipihentnek érzem magam ahhoz, hogy elkezdjem a Tourra való felkészülést.

Már nagyon várom, hiszen idén Olaszországban lesz a rajt, ami kivételes számomra, mivel megnyertem a Girót. Szerintem fantasztikus lesz! Úgy gondolom, hogy tettem előre egy lépést a Giro óta, és a formám még jobb is, mint amire számítottam. Az edzések is kiválóan sikerültek, rendesen próbálgattam a lábaim, és azt kell mondanom, még sosem éreztem ilyen jól magam a kerékpáron. Arra is kíváncsi vagyok, hogy fejlődtem-e a Girót követően az éles versenyhelyzetekben. Panaszra semmi ok, tényleg iszonyú jól érzem magam!

Az elmúlt év teljesen más volt a sérülésem miatt. Ha valaki egészséges, nem így készül a Tourra, és a liege-i bukás után sem ment minden úgy, ahogy szerettem volna. Világossá vált számomra az is, hogy kire számíthatok, és kire nem. Csalódottság és negatív energia vett körül, és ez a Tour de France-ig csak fokozódott – egyáltalán nem voltam 100%-ban magabiztos. Tudtam, hogy lesz egy pillanat, amikor meg fogok törni: utólag visszatekintve talán a combloux-i időfutam volt.

A szakasz után teljesen leblokkoltam, tudtam, hogy innen nincs visszaút. Másrészt a Tour után következett a világbajnokság: semmi sem alakult jól, nehéz pillanataim voltak. Szerencsére sikerült felépülni és rendesen befejezni a szezont. Az idei évben indultam a Girón, szóval ez egészen más az eddigi Tourokra való felkészülésekhez képest. Dióhéjban: munka és pihenés – meg kell nyomni a keményebb edzésnapokat és megfelelően regenerálódni a pihenőnapokon.

A Girón ez remekül működött, úgyhogy meglátjuk, nem beszélhetek túl sokat erről. Az első két nap igazán kemény lesz, főleg a második szakasz a San Luca-i emelkedővel. Szerintem itt ki fog derülni, ki milyen erőben van, és az első két etapot követően el tudjuk dönteni, hogyan álljunk majd a következő napokhoz.

Jonasnak brutális sérülései voltak, de úgy gondolom, hogy minden rendben lesz vele. Szerintem felkészülten fog érkezni: ha fejben is erős és fizikailag is felépült, akkor a legjobbját láthatjuk majd. Remco és Primož is remek formában versenyzett a Dauphinén, viszont Remco esetében még túl korai arról beszélni, hogy 100%-os állapotban van, nem úgy, mint Roglič. Várhatóan mindannyian a legmagasabb szinten fognak tekerni a Touron. Ütős versenyre számítok, de sosem tudhatod, a versenytársaid hogy érzik magukat valójában. Mint ahogy abban sem lehetsz biztos, mit várhatsz a testedtől; tavaly azt hittem, topformában vagyok, de volt, hogy az egyik nap szuperül mentem, másnap viszont megrogytam.

Olyasvalaki számára, mint én, aki veszített már a Touron, a vereség csak még több motivációt ad, hogy újra győzni tudjak – a két második helyezés nekem olaj a tűzre. Minden szakaszon készen kell állnod, sosem tudhatod, hogy az ellenfeleid mikor a legerősebbek. Lehet, hogy az első, lehet, hogy a második, vagy csak a legutolsó héten. Szerintem minden szakasz létfontosságú lesz ebben az évben, az egész csapat ugyanazért a célért fog harcolni: a végső győzelemért.

Azt hiszem, a különbséget az utolsó három nap fogja jelenteni, elképesztően nehéz szakaszok lesznek. Meglehet, hogy néhány sprinter már Nizza előtt ki fog szállni a versenyből. Kétségkívül nagy matekozás várható ebben a három napban az összetett menők között, elképzelhető, hogy az utolsó napra fogják tartogatni a lábakat. Az a változtatás, hogy az utolsó szakaszra került az időfutam, nagyban befolyásolja az egész versenyt.

Igen, ez valóban különleges lesz. Idén néhányszor eltekertem Nizzába, majd vissza, és már öt hónappal a rajt előtt érezhető volt náluk a Tour-hangulat! Szerencsésnek érzed magad, ha ott lehetsz, és az, hogy itt zárul a verseny, csodálatos dolog. Valószínűleg forróság lesz magas páratartalommal; ismerem az ottani júliusi és augusztusi körülményeket – borzasztóak!

De ha végeztünk, csak felülök a biciklire, hazatekerek és alszom egy jót! Számtalan órát edzettem és az időfutam-kerékpárral való tekerésre is külön energiát fordítottam, de nem történtek extra változtatások – csak egy kicsit jobban szervezett lettem az időfutamedzéseket illetően, és a tavalyi katasztrofális világbajnokság után visszanyertem az önbizalmam is a Girón megszerzett győzelem által.

Mindenki azt gondolja, hogy minden évben én fogom megnyerni a Tourt, de az utóbbi két alkalommal mégsem én voltam a győztes. Természetesen mindig óriási a nyomás, ez a legnagyobb kerékpárverseny a világon. Évről évre érettebb vagyok, tanulok a hibáimból és a tapasztalatokból; nincs megállás a mentális és fizikai fejlődésben, én pedig úgy érzem, jó helyen vagyok. Persze jól is szeretném érezni magam – ha már nem fogom élvezni többé, valószínűleg úgyis visszavonulok, szóval addig szeretnék megélni minden pillanatot. A lényeg, hogy most remekül vagyok, de ne feledjük: a gyémántok is csiszolással készülnek.

Áh, nem hiszem. Persze, egy nap szeretném én is viselni a piros trikót, de biztosíthatlak arról, hogy a Giro-Tour-Vuelta tripla nem az idei versenyprogram része. Fő céljaim között szerepel, hogy mindhárom Grand Tourt megnyerjem, de hogy mindezt egy évben? Elég őrülten hangzik! Olimpiai év van, mellette világbajnokság is. Meglátjuk, mi lesz a Tour után, de a fókusz a világbajnokságon van.

Szeretném újra megpróbálni, nagyon tetszik az idei helyszín. Svájc egy gyönyörű ország, jó minőségű utakra és kisebb emelkedőkre számítok, de ez így is egy nehéz verseny lesz. A szivárványszínű trikó megszerzésével egy álmom válna valóra.

Alig várom, hogy újra lássam őket! A támogatásuk fantasztikus, amit minden verseny alkalmával megmutatnak, és őszintén mondom, hogy ezt mindig érezzük is, és sokat segít nekünk. Remélem, hogy mindannyiukat büszkévé tesszük majd. Izgatott vagyok, jól érzem magam a bőrömben és bízom benne, hogy egy igazi show-t fogunk majd csinálni a Touron!

Forrás: uaeteamemirates.com