A gyémánt is nyomás alatt készül - Pogacar a tavalyi katasztrófáról és mentális összeomlásról is mesélt

Tadej Pogacar 2020 és 2021 után szeretne 2024-ben is pezsgővel a kezében, sárga trikóban feszíteni a Tour de France utolsó szakaszának legvégén, és nagyon úgy néz ki, erre meg is van minden esélye - igaz, ezúttal nem Párizsban.

A múlt héten a szlovén még egy edzőtáborban adott interjút a francia L'Équipe-nek, amiben beszélt a saját csapatáról, az ellenfelek helyzetéről, és most először arról is, milyen mentális állapotban volt a tavalyi Touron.

Lássuk, miket mondott az UAE Team Emirates 25 éves kapitánya, aki annak ellenére, hogy tíz nappal ezelőtt még covidos volt, most mégis tökéletesnek érzi a formáját.

Alig várom, hogy elkezdjem a Tour de France-t, izgatott vagyok és jól érzem magam, kifejezetten boldog vagyok. Ez a rajt most igazán különleges lesz számomra, mert igen, megnyertem a Girót, és mert a Tour Olaszországban kezdődik.

Kicsit pihentem és jókat ettem. Nem tértem vissza Szlovéniába, mert voltak dolgaim otthon, Monacóban. Fontos, hogy egy kicsit kikapcsolódjak, mert így később könnyebb visszarázódni. Néha elég csak leszállni a bicikliről. Szeretek elmenni, találkozni barátokkal és fagyizni egy jót. A Giro után sok jó sorozatot is néztem. De az idő gyorsan telik, és lassan el is kezdhettem a felkészülést a Tourra.

Nem, igazából nem volt az. Alig vártam, hogy újra biciklire ülhessek. Az első héten csak egy kicsit tekertem, egy könnyű biciklizés, egy kávé, majd haza. Ezt eléggé élveztem, és elég gyorsan újra jól éreztem magam a bringán, jó edzéseket végeztem, teszteltem a lábaimat, és soha nem éreztem magam ilyen jól. Alig várom, hogy elkezdjem a versenyt, hogy lássam, javultam-e a Giro óta. De eddig, az edzéseken úgy érzem, fejlődtem.

Nem panaszkodhatok. Talán még jobb is, mint amit vártam.

Egyik sem probléma. Mint minden évben, soha nem tudhatjuk, mi fog történni a háromhetes verseny alatt. De úgy gondolom, hogy mentálisan és fizikailag is készen állok a Tourra. Innen meg már a természetes kiválasztódás érvényesül a három hét alatt.

Idén igazából a Giro miatt volt más a felkészülésem, mint az előző években, de nincs nagy változás: edzeni kell, regenerálódni, tovább nyomni az edzéseken, és a nyugodtabb napokon pihenni.

A célban, a nizzai időfutamon. Az utolsó három nap nagyon, nagyon nehéz lesz, és még az is lehet, hogy néhány sprinter már haza is megy Nizza előtt. (Nevet.) Jó sok számolgatás lesz az utolsó két nap alatt az összetettben érdekeltek között. Néhányan biztosan tartalékolnak majd az utolsó napra, mert egy tényleg brutális időfutamra készülnek, ez pedig egy kicsit megváltoztatja a versenyt.

Majd meglátjuk. Az első két nap már rögtön elég nehéz (206 km Firenzéből Riminibe, majd 199,2 km Cesenaticóból Bolognába), különösen a második szakasz a San Luca emelkedőjével (3. kategória, 1,9 km átlagban 10,6%-os meredekséggel, kétszer megmászva). Már az elején látni fogjuk, ki milyen szinten van. Ezután dönthetünk, hogyan folytatjuk a versenyt.

A Girón ez jól működött. Majd meglátjuk, mi lesz, amikor eljön az idő, most nem tudok erről sokat mondani. (Nevet.)

Erős csapatunk van, egy hosszú távú céllal: megnyerni a Tour de France-t. Minden jól megy az edzőtáborban, a csapattagok közötti kommunikáció jó, a morál és a hangulat is.

Megtiszteltetés számomra, de tényleg, valódi megtiszteltetés, hogy ennek a csapatnak a része lehetek és vezethetem őket. Ha minden jól megy, a Tour legerősebb csapata lehetünk.

Mindig nagyon erős, sokoldalú csapatom volt. De idén elmondhatjuk, hogy ami a Tourra érkezik, az az UAE legjobb összeállítása. De végül úgyis az út fogja megmondani, hogy mi vagyunk-e a legerősebb formáció.

Jonas (Vingegaard) nagyon súlyosan megsérült. De úgy gondolom, hogy jól lesz. Steff Crasnak hasonló sérülései voltak, ha jól emlékszem, de már nagyon jól ment a szlovén körön. Jonas is jól felkészülhetett, ha mentálisan erős és jól sikerült regenerálódnia. Fel kell készülnünk arra, hogy a legjobb formájában lesz. Remco (Evenepoel) is nagyon jó volt a Dauphinén, de neki talán túl közel volt a sérülése a Dauphinén ahhoz, hogy 100%-os legyen. Viszont úgy gondolom, hogy nagyon magas szinten lesz a Tour de France-on. Primoz is jó volt a Dauphinén és ő már előtte is.

Sosem tudhatod, milyen formában vannak az ellenfeleid. Ha sérült vagy, vagy ha nem vagy a legjobb formádban, simán lehet, hogy az első heted lesz gyengébb, de úgy is alakulhat, hogy az utolsó. Sosem tudhatod, mikor üt be ez a gyengébb időszak. Tavaly nagyon jó formában voltam, de nem voltam 100%-os: egy nap nagyon jól voltam, egy másik nap nem. A testünk kiszámíthatatlan.

Mindenki azt gondolja, hogy minden évben meg fogom nyerni a Tourt, aztán nesze, nem nyertem meg a legutóbbi kettőt. Mindig nagy nyomás van a Touron, ez a világ legnagyobb versenye, de a gyémánt is nyomás alatt készül.

Minden évben érettebb vagyok, tanulok a tapasztalatokból, a hibákból. Mindenki évről évre fejlődik a kerékpározásban, néhányan gyorsabban, mások lassabban. De sosem hagyod abba a tanulást és a fejlődést. Szóval igen, mentálisan és fizikailag is fejlődtem és fejlődök.

Igen, és ha már nem élvezem a biciklizést, akkor visszavonulok! (Nevet.)

Nem magáról az időfutamról van szó. Sok minden volt körülöttem. A Liège-i baleset után semmi sem ment igazán jól. Láttam, ki volt ott velem, hogy segítsen, és ki nem volt ott. Negatív energia volt körülöttem. Az egész felkészülés alatt nem voltam 100%-osan magabiztos. Az az időfutam valószínűleg csak egy rossz pillanat volt, amikor mentálisan összeomlottam. Az időfutam után teljesen elfogytam.

Szóval nem csak az időfutam volt rossz, azzal nem volt akkora baj, de sok olyan dolog volt, ami nem volt rendben, sem a fejemben, sem körülöttem, a környezetemben. Ez egy igazán nehéz időszak volt. Amikor ez a sok minden felgyülemlik, egyszer csak kirobban.

Talán így, igen. Már korábban is említettem, de azért ennyire nem mentem bele. A Tour után semmi sem ment jól nekem, és nehéz időszakom volt. De sikerült felépülnöm és végül jól sikerült befejezni a szezont.

A bringa gyors a sima és sík időfutamokon, a hegymenetekben kicsit nehéz. De idén dolgoztunk ezen, különösen azért, hogy megfelelő súlyt kapjunk, ami igazán fontos lesz, különösen az utolsó napon. De én is sok órát töltöttem a biciklin és különösen az időfutamra koncentráltam. Viszont nincs extrém változás, csak egy kicsit jobban szerveztük meg az időfutamra való felkészülést. A Girón sok önbizalmat szereztem a tavalyi katasztrófa után.

Lehetséges. Nagyon meleg lesz, valószínűleg párás. Ott lakom, tehát tudom, hogy milyen borzalmasak a feltételek júliusban. A fáradtság szerepet játszik majd, és két emelkedő egy időfutamban sosem jó pálya. Nagyon nehéz lesz. De úgy gondolom, hogy a különbségek már korábban kialakulnak.

Igen. Amikor idén bicikliztem, és néha elmentünk egy nyugodt tekerésre Nizzáig és vissza, más hangulat volt, mint amit most várunk. De már nagyon szeretnénk ott lenni, Nizzában befejezni a versenyt, ez tényleg fantasztikus lesz. Aztán hazatekerek, és alhatok a saját ágyamban.

Nem tudom, talán. De ez még több motivációt ad, vágyom rá, hogy újra nyerjek. Ez a két második hely olyan volt nekem, mint a fa, amit rápakolsz a tűzre, hogy még jobban lángoljon.

Forrás: L'Équipe, 2024. június 27.