Evenepoel: „Újonc leszek a Touron, nem várom magam a dobogóra”

Azt már régen tudjuk, hogy a nagy nevek nyilatkozatainak minden részét nem kell feltétlenül elhinni. De könnyen lehet, hogy a Tour de France-on először induló Remco Evenepoel most tényleg igazat mondott.

A belga versenyző ugyanis nem várja magát a dobogóra, sokkal inkább a legjobb ötbe kerülésre és egy szakaszgyőzelemre készül.

Még ha nem is mondott igazat, jó taktikát választott, hiszen így talán sem a szurkolók, sem a belga sajtó nem támaszt vele szembe irreális elvárásokat.

Egészen jól vagyok, de ez nem kamu volt, tényleg elég rosszul éreztem magam. A Dauphiné vége óta már bujkált bennem valami, épp ezért nem mentem nyélen a pályabejárás során, amikor megnéztük az időfutam útvonalát. A Dauphiné után elég sokan lebetegedtek, Tao vagy Sepp például még rosszabbul is járt nálam, mert neki ki kell hagynia a Tourt.

Az előző versenyem alatt még csak a háziporatka allergiám zavart, amivel gyerekkorom óta küzdők, de most úgy voltam vele, hogy betegen inkább nem kockáztatok, mert mindjárt itt a Tour.

Igen, és érzem is, hogy szükségem volt a fogyásra. A Dauphinés énem nem bírta volna a Tour nagy hegyeit. Nem mondom, hogy két hét alatt könnyű volt ledobni azt a 1.5 kilót, kellett hozzá akaraterő, de már ismerem a testemet. Akkor sem esek pánikba, ha télen felugrik rám 5 kiló.

Igazából nem, mert még nem voltam jó súlyban. Egy-másfél kiló az 10-15 plusz wattot és akár 20-30 másodperc különbséget is jelenthet. Az meg rengeteg. Ott egyszerűen még nem voltak meg a lábaim ahhoz, hogy a végső győzelemért versenyezzek. De ezt már a rajt előtt tudtam, szándékosan nem mentem vörös zónába egyik hegyen sem. Ráadásul a tömeges elcsúszásban én is földön voltam és bevertem a térdem. Nem tört vagy repedt el semmi, de napokig zavart.

Ezt természetesen nem én döntöttem el száz százalékban, de úgy gondolom, hogy a lehető legjobb csapattal indulnunk. Sajnos Mattia Cattaneo beteg lett és nem tud velünk tartani, ez mindenképpen nagy veszteség. De Louis Vervaeke képes lesz átvenni a helyét.

A csapatunk szerint sokszínű és kellően tapasztalt. Mindenből van benne egy kicsi: Yves Lampaert, Gianni Moscon és Casper Pedersen a síkon és dombosabb terepen is tudnak segíteni, Mikel Landa, Jan Hirt meg Ilan Van Wilder személyében pedig három minőségi hegymászónk van.

Az Isola 2000-en laktunk, szóval a közelben lévő szakaszokat bejártam. Korábban az első és az utolsó két etapot, valamint a Galibier-t néztem meg. De a hetedik meg a nyolcadik szakaszt is jól ismerem, ráadásul volt olyan hegy, amit nem a legszebb időben láttam. A Galibier csúcsán például három fok volt és esett az eső. Na, az nem volt túl szórakoztató. Mint kiderült a legrosszabb pillanatban mentem fel, mert a következő héten húsz fok volt és végig sütött a nap.

Én a Touron szeretnék top formát, de nyilván az olimpiai évében az a verseny is sokszor eszembe jut. Mindkettő kiemelten fontos, mindkét esetben extrán motivált vagyok.

Nem igazán, de Phil Lowe, a csapatunk sajtósa végig mellettem lesz és segít. Megpróbálok a lehető legnyugodtabb maradni, illetve a legjobban ellenállni a káosznak. Meggyőződésem, hogy minden sokkal őrültebb lesz, mint a Vueltán. De ugyanazokat az ötleteket és stratégiákat fogjuk alkalmazni, nem hagyjuk, hogy a sok negatív energia túlságosan hatással legyen ránk.

Az Alberto Contador és Andy Schleck közti csata. Azok a képek beleégtek a retinámba. Emlékszem 2006-ban apuval én is elmentem Tour utáni aalsti kritériumversenyre, hogy szurkoljak gyermekkori példaképemnek, Robbie McEwennek. De aztán fokozatosan Contador lett a kedvencem, csak miatta néztem a szakaszokat. Nem laktunk messze a Flandria útvonalától, oda tavasszal rendszeresen kijártunk, apám szerint az összes elhaladó astanás versenyzőre azt hittem, hogy Alberto az. Miközben nem is indult.

Mi a helyzet Pogačarral? Ellene lehet esélyed?

A Girón érinthetetlennek tűnt, 20-25%-kal erősebb volt a többieknél. De még mindig nem tudni, hogyan reagál a teste egy akkora terhelésre, amit a dupla jelent. Szerintem ők is izgulnak valamennyire a harmadik hét miatt. Papíron az UAE Emirates rendelkezik a legerősebb sorral, bár engem érdekelne, hogy ezzel a sok sztárral milyen lesz a csapategység. Szerintem némileg kockázatos is lehet ekkora neveket összerakni, de nyilván az ő dolguk. Az idei eredményeken azért látszik, hogy az UAE-nél tudják mit csinálnak.

Tadej nálam messze a legnagyobb esélyes, Jonas-t picivel mögé teszem, és aztán jönne…nem is tudom ki, de nem én. Ha a dobogóról beszélünk, akkor nem magamat mondanám. Sokkal inkább az első ötöt lőném be.

Nézd, Tour újonc vagyok, számomra ott minden új lesz és ez sokat számít. A kezdeti cél egy szakaszgyőzelem lenne, de nagyobbat ne álmodjunk. Ez a 3 hét egy felfedező út lesz számomra, egyelőre ne lássunk bele többet. Nem szeretnék sem magamra, sem a srácokra a kelleténél nagyobb terhet rakni, szóval most azt mondom, hogy a Top 5 reális. Arra már lehetne építeni a jövőben.