Vadászbaleset, műtétek, családi dráma: LeMond útja a történelmi Tour-győzelemig, ahogy a felesége látta

Frissítve 23/07/2023 - 15:42 GMT+2

Az 1989-est szokták a történelem legjobb, legdrámaibb Tour de France-ának is nevezni, az viszont tény, hogy szorosabb csata még sosem volt a sárga trikóért. Greg LeMond 50 másodperces hátrányból fordított Laurent Fignon ellen az utolsó időfutamon, így 1986 után ismét felállhatott a párizsi dobogó tetejére. Most felesége, Kathy LeMond szavain keresztül idézzük fel a győzelemig vezető rögös utat.

Az a bizonyos 8 másodperc - A LeMond-Fignon csata az 1989-es Tour de France-on

Greg LeMond minden idők legkisebb különbségével, 8 másodperccel nyerte meg az 1989-es Tour de France-t, csupán két évvel azután, hogy kis híján halálos balesetet szenvedett. A továbbiakban felesége, Kathy bensőséges hangvételű visszaemlékezését olvashatjátok.

A kezdetek kezdete

"Amikor legelőször láttam Greget, egy kávézóban ült a szüleivel és kedélyesen beszélgettek. Azt hiszem, később éppen azért szerette volna, hogy vele utazzak a versenyekre, mert a szüleivel is ennyire szoros kapcsolata volt. Kifejezetten közel álltak egymáshoz, bármit meg tudtak beszélni és mindig tiszteletben tartották Greg véleményét. Rendkívüli emberek, akik végig támogatták őt.

*Zurich Championship

A hentesek kedvence, avagy az eltűnt svájci klasszikus nyomában

30/03/2023 - 11:15

Amikor összeházasodtunk, ő 19 volt, én 20. Őrülten szerelmesek voltunk. Nem is tudom, hogyan írhatnám le. Ilyen, amikor az ember először esik úgy igazán szerelembe. Másfél éve voltunk együtt, és nem is tudtam elképzelni, hogy nélküle éljek.

Amikor a Renault szerződést ajánlott neki, Cyrille Guimard, Bernard Hinault és Jean-Marie Leblanc személyesen jött el Gregékhez Renóba. Greg még csak 19 volt, túl fiatal ahhoz, hogy profi legyen. Aggódtak is amiatt, hogyan fog elsülni a dolog, mert az amerikaiak általában küszködtek Franciaországban; magányosnak érzik magukat, nem tudják megértetni magukat – bár középiskolai szinten mindketten beszéltünk franciául. Ráadásul Greg ekkor már 35 000 dollárt keresett Amerikában, míg Európában csak 12 000 dollárt fizettek.

Cyrille szerzett nekünk egy lakást 15 mérföldre a saját házától. Elintézte, hogy én is követhessem Greget Franciaországba, mert úgy érezte, egy igazi gyémántot igazolt. Átkarolt minket és azt mondta, ’amennyire csak lehet, megkönnyítem a dolgotokat.’ Greg intenzív nyelvtanfolyamra járt és volt egy francia magántanára is, Cyrille pedig próbált angolul tanulni, hogy ők ketten jobban tudjanak kommunikálni.

Gregben mindig is ott volt a potenciál, és szerintem ezt ő is tudta magáról. A Tour de France megnyerése éltette. Ez az álom sok nehéz időszakon is átsegítette.

De most ugorjunk egy nagyot az időben!"

Bernard Hinault és a győztes Greg LeMond az 1986-os Tour-dobogón

Fotó: Getty Images

Küzdelem a visszatérésért

"1987-ben volt a vadászbaleset. Aztán, 1988-ban az egyik klasszikuson bukott és összeszedett egy ínsérülést. Minden alkalommal, amikor megpróbált újra tekerni, ez előjött és nem volt képes rendesen lenyomni a pedált. Folyamatosan erőltette, mígnem már járni sem tudott. Talán rögtön sebészhez kellett volna fordulnunk ezzel, de csak júliusban jutott el a műtétig. Az 1989-es szezon eleje így olyan volt, mintha mindent a nulláról kezdene.

Mindenki együttérzett vele, jóindulattal fordultak fele, de ez biztosan nagyon nehéz volt neki.

A Tirreno-Adriaticón hatodikként zárt, a Critérium Internationalon pedig negyedik lett, de aztán újabb csapásként elkapta az Epstein-Barr-vírust. Hazament Kaliforniába, hogy ott próbáljon meg edzeni. Az én apám immunológus volt és éppen egy vakcinán dolgozott, ezt adta be Gregnek is – gyakorlatilag egy felhigított influenza elleni oltást, amivel immunválaszt tudtak kiváltani nála. És a következő versenye, a Tour de Trump előtt már kezdte is jobban érezni magát.

Akkoriban négyhónapos terhes voltam a lányunkkal, Simonéval. Az Államokban jártam nőgyógyászhoz, mert az volt a terv, hogy Amerikában szülessen majd a baba, miután Greg befejezte a szezonját. Berendeltek egy rutin vérvizsgálatra, a következő héten pedig Gregnek már indulnia kellett Olaszországba a Giróra. Reggel én vittem ki a reptérre, és délután repültem volna a két fiunkkal Belgiumba. De amikor Greget kitettem, megcsörrent a telefonom. A doki volt az.

’Attól tartok, hogy rosszak lettek az eredményei. Örülök, hogy még nem utazott el.’

Mondtam neki, hogy kettőkör indul a gépem.

’Sajnálom, de nem engedhetem el. Beszélnünk kell.’

Az értékek lehetséges Down-szindrómára és további komplikációkra utaltak. Mintát szerettek volna venni a magzatvízből egy teszthez.

Greg úgy rajtolt el a Girón, hogy már tudta, valami baj lehet a kislányával. Az Etnán, a második szakaszon 8 percet bukott, és este felhívott, hogy azon gondolkodik, feladja a versenyt és otthagyja az egész sportágat.

Greg LeMond és felesége, Kathy

Fotó: AP

Amikor van rá esély, hogy elveszíted a gyerekedet, a kerékpáros karrier hirtelen már nem tűnik olyan fontosnak. Ez új perspektívába helyezett nála mindent, ugyanúgy, mint a vadászbalesete: a legfontosabb az volt, hogy túlélte – ez már önmagában is egy csoda volt, minden más lényegtelenné vált. Most még 14 napot kellett várnunk, hogy híreket kapjunk a lányunkról.

Bárcsak az emberek megértenék, mit is jelent profi sportolónak lenni! Amikor egy kerékpáros nem teljesít jól, sosem tudhatjuk, mi zajlik éppen a magánéletükben. A munkájuk nagyjából 85%-ot emészt fel a napi energiakeretükből. Tehát mindössze 15% marad minden másra. Mégis hányfelé szakadjanak? Greg egyszerre volt apa, férj és gyerek.

Amikor Greg a Renault-hoz került, az első dolguk az volt, hogy közölték velem, mit várnak el: ’Mosol és főzöl rá. Egy nap három kiadós étkezésre van szüksége.’ De én is elmondhattam a véleményemet. Szerencsés voltam, hogy Cyrille Guimard nyitott volt arra, hogy velük járjak a versenyekre, mert úgy gondolta, így jó Gregnek. Amint teherré válok számukra, abban a szent pillanatban kiraktak volna. Nem tűrtek volna meg egy olyan feleséget, aki drámázik és nem támogatja teljes mértékben a férje karrierjét.

AMIKOR HINAULT ÉS LEMOND TŰZSZÜNETET KÖTÖTT AZ ALPE D’HUEZ HAJTŰIN

Az alatt a két hét alatt, amíg a teszteredményekre vártam, szülési fájdalmaim voltak az amniocentézis miatt, és fel sem tudtam kelni a kanapéról. Aggódtam, hogy elveszítem a babát.

Aztán, az egyik délután felhívtak és megnyugtattak, hogy minden rendben. Nem vicc, már aznap délután repülőn ültem a két gyerekkel és egyenesen Olaszországba utaztunk, hogy Greggel legyünk. Hirtelen minden helyrerázódott! Ha vannak gyerekeid, tudod, mekkora kincsek, és hogy akár meg is halnál értük. A csapatbuszban követtük a versenyt négy-öt napig, és csodás volt: Greg újra a kerékpározásra koncentrálhatott ahelyett, hogy a család miatt aggódna.

A Giro utolsó napjára minden összeállt, és Greg másodikként zárt az időfutamon. Egy percet vert Fignonra, ami nagy önbizalmat adott neki az 1989-es Tour záró időfutamára is. Azt gondolta: ’egyszer már meg tudtam verni ennyire, és akkor nem is éreztem olyan jól magam, mint most.’ Szóval tudta, mit kell tennie, hogy legyőzze. Mindig is jobb volt Fignonnál az időfutamokon. Az egyetlen kérdés az volt: ’vajon meg tudom verni eléggé?’"

LeMond az 1989-es Tour de France záró időfutamán

Fotó: SID

1989

"Greg szülei végigkövették az egész Tourt. Én addig maradtam a gyerekekkel, amíg a kortrijki házunk környékére nem ért a verseny, aztán egy időre hazamentünk. A versenyzők innen, Belgiumból Dinard-ba repültek. A gépen Greg a versenyigazgató Jean-Marie Leblanc mellett ült.

Emlékeztetőül, Leblanc személyesen jött el Greghez Hinault-val és Guimard-ral Nevadába, amikor a leigazolásáról tárgyaltak. Akkoriban Leblanc a L’Équipe kerékpáros rovatának vezetője volt, és számára ez egy nagy sztori volt. Később, 1987-ben, amikor Greget meglőtték, én nyolchónapos terhes voltam a második fiunkkal. Akkor indult be nálam a szülés, amikor Greget a lőtt sebeivel operálták. Rémálomszerű volt. Még láthattam Greget a lábadozóban, megcsókoltam, aztán engem elszállítottak egy másik kórházba. Egy nappal később megengedték, hogy meglátogassam Greget néhány perc erejéig, mert akkor kezdett ébredezni.

Amikor odaértem a kórházhoz, úgy éjfél körül, Jean-Marie Leblanc ott ült kint, a bejárat előtt.

’Kathy! Mi történik? Minket nem engednek be a kórházba. Mondj valamit, mi a helyzet?’

Mondtam neki, hogy nem tudok semmit, még én sem láttam Greget.

’Addig maradok itt, amíg csak kell. Látnom kell Greget, mielőtt visszamegyek Franciaországba! El tudod intézni, hogy beengedjenek?’ – mondta.

Sok újságíró gyűlt össze a kórház előtt. Ez akkoriban kiemelt hír volt Amerikában. De Jean-Marie sosem mozdult el onnan. Mindig, amikor mentem vagy jöttem a kórházból, ő ott volt. A negyedik napon azt mondtam, ’oké, meglátom, mit tehetek.’ És végül ő lett az egyetlen a családon kívül, akit beengedtek. Amikor meglátta Greget, nem tudta abbahagyni a sírást.

Greg tényleg rettenetes állapotban volt. Jean-Marie ekkor értette meg, milyen súlyos a helyzet.

És amikor két évvel később egymás mellett ültek azon a gépen a Tour alatt, megkérdezte Gregtől, hogy tehet-e érte bármit.

’Tudod, mit?!’ – mondta Greg. ’Szükségem lenne egy autópálya-matricára a feleségemnek. Azt szeretném, hogy itt legyen és láthasson engem. Ha megnyerem ezt a versenyt, addig nem lépek fel a dobogóra, amíg itt nincs a feleségem.’

Pillanatok alatt lett matricám és akkreditációm is. Ez volt az első alkalom, hogy egy versenyző felesége ilyen szintű engedélyeket kapott. A következő napon, az 5. szakaszon rendezett időfutam után, Greg felvette a sárga trikót. Euforikus hangulatba kerültünk. Olyan régóta vártunk erre! Legalább ötször hívott fel a hotelből, és ez még a mobiltelefonos korszak előtt volt. Hajnali négyig beszélgettünk.

Az Alpok előtti pihenőnapon levezettem, és innen már egészen Párizsig követtem a versenyt. Velük utaztam, de sok szempontból olyan voltam, mint bármelyik néző. Csak a hotelek halljáig mehettem, a vacsoraasztalhoz sosem engedtek oda. Mindig egy másik hotelben szálltam meg. Végig a háttérben, észrevétlennek kellett maradnom. Csak azért voltam ott, hogy Greg beszélhessen valakivel a szakaszok után, valakivel, akiben 100%-ig megbízik. Szüksége volt arra, hogy kikapcsoljon, és hogy ne csak a kerékpározásról beszéljen, hanem mondjuk a horgászatról. Sokat olvasott is a legkülönfélébb témákban. Greg egy időben a Brüsszeli Egyetemtől kölcsönzött tankönyvekkel utazott, de az én szerves kémiával foglalkozó könyveimet is elvitte, hogy a Krebs-ciklusról tanuljon. Tényeket akart. A kerékpározás a babonák és a furcsa szokások földje, ezek pedig őt nem érdekelték.

Greg LeMond a Tourmalet-n (1989-es Tour de France)

Fotó: AFP

Greg nem volt benne biztos, hogy bírni fogja a nagy hegyeket. Kifejezetten konzervatívan tekert, mert nem volt még 100%-ig önmaga. Amióta meglőtték, nem volt egy igazán jó versenye sem, úgyhogy rettegett. Szó szerint sörétes lövedékek voltak a szívében. Nem tudhattuk, ezek után mire lehet vagy nem lehet majd képes.

Az Alpe d’Huezen rossz napja volt. A következő szakasz után pedig már azt hittük, Greg számára véget ért a Tour. Ő is ezt gondolta. Emlékszem, Greg mamája és papája ott voltak velünk aznap este, kólát iszogattunk és beszélgettünk. A szülei fantasztikusak voltak: semmi elvárás, semmi nyomás, hagyták, hogy kiadja az érzéseit, mert tudták, hogy innen is vissza fog jönni. A következő szakaszt meg is nyerte Aix-les-Bains-ben.

Gregnek semmi baja nem volt azzal, hogy Fignon levette róla a sárgát. Ezzel sok stressztől megkímélte. Viszont Fignon állandóan azt mondogatta, hogy Greg nem versenyez elég agresszívan, amivel nagyon felbosszantotta, mert látta, ahogy Fignon egy motorba kapaszkodott. Greg mondta is neki, hogy ezt inkább el se kezdje, mert már rég ki kellett volna zárniuk a versenyből.

Valamelyik nap Fignon feleségével egy hotelben szálltunk meg. Újságíróként dolgozott a versenyen, és megkérdezte, hogy csatlakozhat-e hozzám reggelire. Jól elcsevegtünk, aztán hirtelen azt mondta nekem: ’Greg is egy igazi seggfej ilyenkor?’

’Nem’ – válaszoltam.

’Istenem, én most ki nem állom Laurent-t’ – fakadt ki. Azt mondta, nem is akarja látni többet.

Greg LeMond és Laurent Fignon - Tour de France 1989

Fotó: Getty Images

Greg el se hitte, amikor ezt elmeséltem neki, azt hitte, csak viccelek.

Az igazság az, hogy amikor Fignon nem nyert, jól ki lehetett vele jönni. Sok közös barátunk volt, szóval tudtam, hogy nem rossz ember. Miután Greg és Laurent visszavonult, nagyon mély beszélgetéseik voltak. De amikor Fignon elkezdett nyerni, a legnagyobb seggfejjé változott.

Az egész család ott volt a Champs-Élysées-n. A bébiszitterünk elhozta a gyerekeket Párizsba. Én is odavezettem előző nap, várandósan Simone-nal, és találkoztam a szüleimmel, akik eljöttek a Tour utolsó hetére. Greg szülei pedig ugye végig ott voltak. Az Eiffel-torony mellett szálltunk meg.

Az időfutam reggelén egyedül hagytam Greget. Az időfutamos napokon nem kerestem, hagytam, hogy ő keressen engem, mert ilyenkor jobban kellett fókuszálnia.

VOLT, AKI A LEGNAGYOBB RIVÁLISÁRÓL NEVEZTE EL A KUTYÁJÁT, HOGY PARANCSOLHASSON NEKI

Apám kijelentette nekem, ’szerintem meg fogja nyerni.’

’Ugyan már, apu! Örüljünk a második helynek! Nem hiszem, hogy megfordítja. Szerintem ez túl sok. Nem akarom, hogy ekkora nyomás legyen rajta, és nem akarom, hogy csalódjon’ – mondtam.

Ahhoz képest, hogy miken ment keresztül nemrég, a második hely a Tour de France-on felért volna egy csodával. Viszont amikor elrajtolt, az első kilométeren már azt gondoltam: ’Istenem, nagyon jól megy ma. Talán. Talán. De nagyon szoros lesz.’

Akkor még nem tudtam, hogy apám korábban fogott egy taxit Greg hoteléhez és magával vitte az ötéves fiunkat, Geoffot, mert személyesen akarta közölni Greggel, hogy szerinte nyerhet. Sajnos elkerülték egymást és nem értek vissza hozzánk időben a VIP-zónába, így végül a többi nézővel együtt, a kordonok mögül látták csak Greg befutóját. De amikor Greg felsétált a dobogóra, kiszúrta a tömegben apámat és a kis Geoffot, akit már hetek óta nem látott.

Így került rá Geoff Greg összes dobogós fotójára."