Sir Bradley Wiggins: „El kellett játszanom egy karaktert, mert nem igazán tudtam, ki vagyok"

Frissítve 22/06/2024 - 17:50 GMT+2

A 2012-es Tour de France győztese, Bradley Wiggins azt mondja, végre megtalálta a „boldog egyensúlyt” talált a kerékpározással az életében. A 2016-ban visszavonult bringás most egy interjúban vallott a küzdelmeiről és a problémákról, amikkel a pályafutása alatt és után kellett szembenéznie.

Bradley Wiggins

Fotó: Getty Images

„Az életemben a kerékpározás nagyszerű figyelemelterelés volt azokról a dolgokról, amiket a normális embereknek szokott lenni idejük feldolgozni” – mondja Sir Bradley Wiggins a profi kerékpáros karrierjéről. Majdnem nyolc évvel visszavonulása után Wiggins még mindig próbálja újraértelmezni a kapcsolatát a sporttal, és persze folyamatosan dolgozik a magánéleti problémáin és traumáin, amelyek még ennél is régebbre nyúlnak vissza.

„Mindig is a kerékpározás környékén voltam, és bármennyire is próbáltam a múltban eltolni magamtól, rájöttem, hogy nem fog sikerülni, mindig ott lesz valahol az életemben” – mondja Wiggins a Cycling Weekly riporterének.

Valóban, Wiggins a 2016-os visszavonulása óta viharos időszakokon van túl, próbálta megtalálni helyét a kerékpáros világban, és persze azon túl is. Voltak dühös kirohanásai, amikor előadta, hogy mennyire utálja a kerékpározást, de olyan időszakai is, amikor országot járva nosztalgiázott előadásokon a karrierjéről.

Kerékpár

„Büszkén fogom mesélni, hogy egy mezőnyben mehettem vele” – legendák búcsúznak Nibalitól

06/10/2022 - 12:09

GYILKOSSÁG, BÉKÜLÉS FROOME-MAL ÉS A SKY: BRADLEY WIGGINS KITÁLALT

Wiggins nem szívesen adott interjút az utóbbi időben, főleg azért, mert számos újságban a pénzügyi nehézségeiről cikkeztek, és a legtöbb helyen olyan főcímekkel közölték a vele kapcsolatos anyagokat, hogy hogyan ment tönkre a britek egykori sztárja - ügyvédje ugyanis nemrég azt nyilatkozta a Daily Mailnek, hogy „kanapé-szörföléssel” tölti a mindennapjait, miközben egy fityingje sincs.

„Mindent elveszített. A családi háza, mallorcai otthona, megtakarításai és befektetései is odalettek. Egy fillérje sincs. Nagyon szomorú a helyzet” – idézte a Mail az ügyvéd, Alan Sellers szavait.

Ügyvédje szerint Wiggins nem az első és nem az utolsó olyan sportsztár, aki ilyen pénzügyi helyzetbe került azután, hogy olyan emberekre bízta üzleti ügyeit, akik nem az ő érdekükben jártak el.

„Annyira elfoglaltak a sportolók, hogy ha az anyagi ügyeikről van szó, egyszerűen összezavarják őket. Ez történt Braddel is” – mondta Sellers.

Sir Bradley Wiggins

Fotó: Getty Images

Persze, sok cikk dicsérte csillogó karrierjét és a sportban elért eredményeit, de egy ponton mindegyik feltette a kérdést, hogyan jutott el idáig egy olyan ember, akit Nagy-Britannia egyik legnagyobb kerékpárosának tartanak.

Június elején a The Times hozta el, hogy Wiggins (és a vállalkozása) csődbe ment, miután komoly pénzügyi nehézségek adódtak a cégénél (ami a becslések szerint 2017-ben még 13 millió fontot ért, de most már közel 1 millió fontos adósságot halmozott fel). Amikor tavaly novemberben a Cycling Weekly erről kérdezte, azt mondta Wiggins, hogy pénzügyi nehézségei visszavezethetőek egy nagyon régi ügyre, „ami mások szakmai hanyagságából fakadt, és ami egy nagy sz*rkupacot hagyott hátra, azzal, hogy majd én megoldom”.

Ebben az interjúban tudatosan kerülték ezeket a pénzügyi kérdéseket, de Wiggins ennek ellenére szívesen beszélt a magánéleti problémáiról.

„Bele lehet szeretni dolgokba meg ki is lehet szeretni belőlük, van, hogy simán eleged lehet bármiből, vagy olykor megszállottsággá válhatnak, ahogy ez velem is történt” – mondja a kerékpározásról.

Volt egy időszak, amikor egyáltalán nem nézett versenyeket, de most azt mondja, végre megtalálta a „boldog egyensúlyt”. Wiggins idén is visszatér a Tour de France-ra valamilyen formában, bár most azt mondja, nem oszthat meg konkrét részleteket a sajtóval az embargó miatt.

Bradley Wiggins az Eurosporttal is dolgozott korábban

Fotó: Getty Images

„Szerintem a kerékpározás része számomra mindig is nehéz volt” – mondja, hozzátéve, hogy a visszavonulása után is igyekezett egy bizonyos fokú fittséget fenntartani, de ez a fittség is szépen lassan eltűnt egy idő után.

Egy pár évvel ezelőtt megpróbált felmenni a Sa Calobrára, az emelkedőre, aminek a nem hivatalos rekordját ő tartotta egy nagyjából 22:30-as idővel még abban az évben, mielőtt megnyerte a Tourt. Ezúttal azonban körülbelül másfél órába telt neki feltekerni rá, ami azt állítja, borzasztóan demoralizáló élmény volt a számára.

„Rájöttem, hogy egyszerűen képtelen vagyok élvezni, hogy ott maradok a csoporttal és csak simán feltekerek rá - tudván, hogy korábban ez nagyon könnyű lett volna számomra” – mondja.

„Viszont most úgy érzem, újra felülök a kerékpárra és újra megtalálom a saját szintemet. Elég idő telt el ahhoz, hogy megtalálhassam azt a bizonyos boldog egyensúlyt.

Persze, emellett mindig ott van az a nyomás is, ami az emberek felől érkezik: 'miért nem bringázol?’ Aztán amikor kimegyek tekerni, mindig van valaki, aki azt mondja: ’nem hiszem el, legyőztem Sir Bradley Wigginst egy emelkedőn!’

De én már nem ugyanaz a bringás vagyok.

Úgy gondolja, szükség lenne valamiféle védőhálónak a rendszerben azoknak, akik visszavonulnak a profi sporttól – azt persze nem tudja, kinek kellene ezt létrehozni és finanszírozni, csak azt tudja, hogy sokakon segítene ez.

Amikor visszavonulsz, nem lesz a kezedben semmi. Abbahagyod, és soha többé nem keresnek.

Sir Bradley Wiggins

Fotó: Getty Images

A Tour de France első brit győztese, a többszörös olimpiai bajnok Wiggins úgy véli, mindig is a „végzete” volt, hogy kerékpáros legyen, főként a nyomás miatt, hogy az apja, az ausztrál profi kerékpáros Gary Wiggins nyomdokaiba lépjen.

Elmondta, hogy „állandóan történeteket meséltek” neki az apjáról, a férfiról, akivel egyébként nem volt egyszerű a kapcsolata: az apa elhagyta a családját akkor, amikor Bradley kétéves volt.

„A gyerekkorunk és a neveltetésünk termékei vagyunk, és ezt szerintem sohasem tudjuk levetkőzni magunkról” – mondja.

A kerékpározás figyelemelterelésként való használatáról Wiggins azt mondta, hogy a múltban mindig erőteljesebben koncentrált a kerékpáros karrierjére, amikor „valami nagy dolog” történt az életében.

Most viszont, hogy visszavonult, sok mindent kell mentálisan és érzelmileg feldolgoznia. Ott van például az, hogy nem tudta megfelelően feldolgozni azt sem, hogy nem tudott ott lenni az apja temetésén 2008-ban, mert három héttel később volt a világbajnokság.

„Úgy ment el, hogy rengeteg megválaszolatlan kérdést hagyott maga mögött” – mondja, de azt is hozzáteszi, hogy az apja távozása segített neki a saját szerepét is tisztáznia szülőként.

„Rájöttem, hogy mennyire befolyásolt ez a felnőttkoromban, és hogy látványosan az ellentéte lettem a saját gyerekeim számára. Olyan szülő lettem, amilyennek szerettem volna, ha az enyémek lettek volna” – mondja.

Bradley Wiggins és a családja 2015-ben

Fotó: Getty Images

Az interjúból kiderült, hogy az, hogy jó szülő lehet, igazi beteljesülést ad az életében neki, mert tudja magáról, hogy voltak olyan időszakok az életében, amikor „nem voltam alkalmas arra, hogy szülő legyek”. Most különösen a fiával, a profi kerékpáros és junior világbajnok Ben Wigginsszel való kapcsolatáról nyílt meg igazán a 44 éves exbringás.

„Nem veszek részt a kerékpáros életében. Csak az apja vagyok, és szerintem ez fontos dolog. Csak az apja akarok lenni.”

Wiggins azt mondja, hogy bár ott van a fia mellett mentorként, ahogy egy bármilyen jó szülő is ott lenne a gyereke mellett, de pontosan tudta, hogy „nagyon egészségtelen” lett volna, ha munkakapcsolatba kerülnek.

Bradley Wiggins

Fotó: Eurosport

Wiggins azt is megemlíti, hogy amikor a fia kamasz volt, és elkezdett érdeklődni a kerékpározás iránt, az benne is „sok mindent előhozott”.

A Men's Health-nek adott 2022-es interjújában Wiggins nyíltan beszélt a zaklatásról és szexuális bántalmazásról, amelyet állítása szerint 13 éves korában szenvedett el akkori edzőjétől. „Olyan volt, mintha a tükörbe néznék, amikor figyeltem, hogy ő is ugyanazokat a lépéseket teszi meg, mint én az ő korában” – mesélte, és kiderült az is, mennyire aggódott a fiáért.

Miután először beszélt a zaklatásokról, a depresszióval folytatott harcáról és a kemény neveltetéséről, meglepődött, hogy milyen sokan vették fel vele a kapcsolatot, és milyen sokan osztották meg vele a tapasztalataikat ugyanezekről a témákról.

„Csak most kezdem megérteni, hogy talán van egy új lehetőség számomra, egy újfajta ‘inspiráció’, ha ez a megfelelő szó anélkül, hogy túlzottan egocentrikus lenne” – mondja. „Az emberek azt mondták, hogy ‘a legjobb éveid még előtted állnak’ és szerintem ez igazából egy nagyon szép perspektíva.”

Wiggins azt mondja, egy új módszert tanulgat arra, hogy hogyan lépjen kapcsolatba az emberekkel. „Elakadtam a saját kis világomban” – mondja, de hozzáteszi, hogy az, hogy az emberek megosztották vele a történeteiket, rengeteget segített neki abban, hogy kitörjön ebből a burokból.

„Extrém magabiztosságom volt a kerékpáron ülve, de azon kívül – amikor visszatekintve persze – elég ellentmondásos voltam időnként. Elég sokszor káromkodtam, egyik nap ilyen voltam, másik nap olyan. Különösen akkor, amikor felvettem 2012.ben ezt a rocksztár-szerepet, a bulizással, ivással meg ilyesmivel… Az is egy módja volt annak, hogy elbújjak a nyilvánosság elől, hogy elrejtsem magam, eltereljem a figyelmet arról az emberről, aki valójában voltam” – magyarázza.

„Soha nem éreztem magam elég komfortosan ahhoz, hogy csak üljek és normálisan beszélgessek valakivel.”

El kellett játszanom egy karaktert, mert nem igazán tudtam, ki vagyok...

Az interjúban itt megállt, és elnézést kért, hogy ennyire részletesen elmondta, majd hozzátette, hogy ezek mind olyan dolgok, amelyeket az elmúlt években tanult meg.

„Még mindig kényelmetlen számomra a figyelem középpontjában lenni. Egy kis rész ebből az érzésből már mindig velem marad” – mondja Wiggins, de igyekszik most már a jövőjére fókuszálni.

Bradley Wiggins a 2012-es Tour de France-on.

Fotó: AFP

Jelenleg a sportszergyártó Applied Nutritionnel dolgozik az új termékfejlesztésükön, és eseményeken vesz részt előadóként, önkéntesként fiatal bűnelkövetőkkel is dolgozik, bár ez utóbbiról nem oszthat meg további részleteket a biztonsági kérdések miatt.

Bármerre is vezessen az útja, most már tudja, hogy a kerékpározás mindig a része lesz az életének, még ha azt nem is tudja, hogy pontosan hogyan és mennyire.

„A kerékpározás része annak, aki vagyok, de nem akarom szerelemként vagy nem szerelemként címkézni. Lassan visszatérek hozzá... Ez olyasmi, ami újra az enyém lett, de azért nem szerettem bele, kicsit még mindig távol tartom magam tőle.”

Forrás: Cycling Weekly

Ezek a cikkeink is érdekelhetnek: