Nadal, Świątek, Federer, Messi és Sopron - róluk is marad emlékezetes 2022

"Szilveszter délután van, és ahelyett, hogy az estére készülve segítenék a konyhában, könnyű fehér borokkal megtámogatva, ezt körmölöm, olykor ingerülten kiüvöltök a szobámból, hogy kuss má’, dolgozom. Pedig ez nem is rendes dolgozás, csak hazafias házi föladat, mert úgy vagyok, mint a nyúl a medvével viccben, hogy szőrös is vagy, büdös is vagy, de ha egyszer már megígértem a gyerekeknek..." (Esterházy Péter: Ujjgyak. Szőrös, büdös)

Mottónak túl hosszú ez az idézet, de Esterházy Péterrel szöveget indítani mindig jó. Az igazi az lenne, ha az ünnepi dupla ÉS-ben az ő új cikkét olvashatnánk, de ez már bő hat éve lehetetlen. Itt most megint Esterházytól idéznénk, egy jó cifrát (az első zárójeles mondat a Javított kiadás 21. oldalának közepéről).

Az év utolsó napja van, miközben a cikk szerzője e sorokat gépeli. Reggelre kelve, ahogyan ez itt szokás, az aznapi témákon gondolkodunk. Pedig december 31-én a világ rendes működése szerint nem is kellett volna dolgoznunk, de erről később.

Tehát hogy akkor összegezzünk évet, mert a sportban elképesztő esztendőt zártunk, az biztos.

Nálunk például úgy kezdődött, hogy a sokak számára (kivéve Novak Djokovic) pazarul alakuló Ausztrál Open férfi egyes döntőjét, a Nadal-Medvedev finálét otthonunkban kezdtük el nézni, majd a Szőnyi úti uszodában folytattuk a mobilunkon, miközben a medencében ment valami BVSC-Vasas vízilabdameccs. Akkor még nem sejtettük, Nadal mekkorát megy majd az év hátralévő részében is.

A február számunkra arról marad emlékezetes (Ukrajna szörnyű, oroszok általi lerohanásán túl), hogy a tenisz történetének egyik legszimpatikusabb alakja, a sportág isteneitől baromi rossz lapokat kapó Juan Martín Del Potro négy térdműtét meg egy csukló operáció után bejelentette a visszavonulását. Hazai pályán mondott búcsút, igazi népünnepélyben részesült a Buenos Aires-i torna Federico Delbonisszal vívott mérkőzése előtt, alatt és után. Már a meccs közben sírt, mi meg vele. Aztán veresége után levette a fejpántját és ráterítette a hálóra. A kép beleégett a retinánkba.

Hol volt még akkor a nála is nagyobb klasszisok visszavonulása?

Ugorgyunk.

A március és az április már csak ködösen van meg, kivéve Ashleigh Barty visszavonulását és a Sopron Basket szédületes Euroliga-győzelmét, amivel a korszakos klasszis Fegyverneky Zsófia felért a csúcsra, és már le se jön onnan.

A Giro májusi, budapesti időfutamát ki kell emelni, az elég jó volt. Ahogy a Roland Garroson Nadal és Djokovic negyeddöntőjét nem felejti, aki látta. Még Nesta, alias Machán-Csetvei Frigyes, a kiváló rádiós, DJ is kiemelte ezt a vele készített interjúnkban. Mondjuk úgy könnyű, hogy ott ült a párizsi lelátón.

Júniusban beugróként a mindent is rendező Magyarország vállalta a vízilabda-világbajnokság lebonyolítását. Märcz Tamás férfi válogatottja leszerepelt a hetedik helyével, ami a szövetségi kapitány állásába került. A magyar női csapat emlékezetes meneteléssel vb-döntőt játszhatott a szakágat tíz éve uraló amerikaiakkal, szűk vereség lett vége egy csodálatos emlékű és hangulatú fináléban, amit az amcsik klasszisai is méltattak.

Interjúzhattunk a 36 évesen végre vb-aranyat nyerő Felipe Perronéval, és az egyetlen háromszoros olimpiai bajnok női pólóssal, Maggie Steffensszel is, ahogy a női vízilabda Benedek Tiborjával, Stieber Mercedesszel is.

Az most csak távirati stílusban fér bele, hogy Iga Świątek dominálta a női teniszt 2022-ben. Miközben augusztusban előbb Serena Williams, szeptemberben pedig Roger Federer is bejelentette, hogy visszavonulnak. Serena a US Openen, Federer a Laver-kupán búcsúzott. Minden bizonnyal vele és Nadallal milliók sírtak együtt a svájci búcsúmeccsén.

Közben a spliti vízilabda Európa-bajnokságon hatalmasat játszott az új szövkap, Varga Zsolt irányításával szereplő, ezüstérmet nyerő férfi pólócsapat. Tele olyan fiatallal, akiket még Benedek Tibor dobott mély vízbe az UVSE-ben. Benedek Tibi egyébként júliusban lett volna 50 éves.

A spanyolok egy igen jó kosárlabda Eb-t nyertek meg, az első számú francia teniszező, Caroline Garcia meg világbajnok lett.

És akkor elérkeztünk novemberhez és decemberhez. Djokovic behúzta a vb-címet egy fantasztikus tornán. Gecsei Dina kollégánk elküldte a vérbe a FIFA-t egy, az Eurosport szerkesztősége által az Év cikkének teljesen jogosan megszavazott írásban. Lionel Messi meg világbajnoki címig vezette az argentin válogatottat.

Aztán zárásként az elvileg magát még mindig világklasszisnak, a foci legfelső szintjéhez tartozónak gondoló, a Manchester United kezdőcsapatába már kevésszer beférő, a klub kötelékéből magát a botrányos viselkedésével és emlékezetes interjújával (Piers Morgannak még azt mondta novemberben, hogy a csúcson akar maradni) kizáró, a vb-n gyengén játszó Cristiano Ronaldo évi 200 millió fontos alamizsnáért két és fél szezonra a méltán világhírű szaúd-arábiai Al-Nassr csapatához igazolt. Micsoda döntés, úgy emberileg, mint szakmailag. Ahogy Szabó Christophe kollégánk posztolta a Facebookon, "ennyire pocsék lezárást a Trónok harcában nem követtek el".

Sajnos mi tudunk rosszabbat is. December 8-án elhunyt Sergő Z. András kollégánk, ami kegyetlen finálét jelentett erre az évre. Andris kerekesszékben ülve élte le az életét, alázatosan és szorgalmasan tanult és dolgozott, amióta csak ismertük, még az egyetemről, a 2000-es évek elejéről.

December 31-én ő lett volna az ügyeletes az Eurosport honlapjánál. De már nem lehetett az. E sorok írója vele álmodott szilveszter hajnalán, a szerkesztőség néhány tagja előtt épp egy beszédet mondott. Állva. Amire amúgy szegény nem volt képes.

Az összes idei, tavalyi és két évvel ezelőtti sportos élményt elcserélnénk azzal, ha Andris még élhetne és dolgozhatna. Legalább kedvenc klubja, a Liverpool győzelemmel zárta pénteken a naptári évet.

Ő meg visszafeküdt a végtelenbe, pedig korán van még a búcsúzásra.